A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Pálffy Géza: Örök vesztesek vagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben
284 PÁLFFY GÉZA ján köszönteni mestereim egyikét, Gecsényi Lajost illetve megvizsgálni, vajon a magyarok és a Magyar Királyság soknemzetiségű lakói valóban „az örök vesztesek” közé tartoztak-e? Két nagy parasztháború között: a kora újkori felkelések idő- és térbeli megoszlása A kora újkori Magyarországon és Erdélyben az 1514. évi Dózsa-féle parasztháború és az 1784-1785. évi erdélyi román parasztfelkelés,4 azaz két nagyobb parasztmozgalom között majdnem harminc (jelenlegi ismereteink szerint 27) felkelést és különféle mozgalmat regisztrálhatunk - nem számítva a békés kimenetelű, kisebb városi elégedetlenségeket a 17. század második felének ellen- reformációs intézkedéseivel szemben,5 valamint a törökellenes végvárakból ismert katonalázadásokat.6 Átlagban tehát kereken minden tíz esztendőre jut egy-egy esemény. Ezek közül viszonylag kevés esik a török háborúk „uralta” 16. századra (6 = 22%), majdnem az események fele a polgárháborús 17. századra (12 = 44%), végül az események harmada (9 = 34%) a békés 18. századra. Noha ezek az értékek elsőre magas számnak tűnnek, a Horvátország és Szlavónia nélkül is mintegy 300.000 km2-nyi összterületű Magyarország (királyság) és Erdély (fejedelemség) vonatkozásában már nem is olyan kiemelkedőek. E területnagyság ugyanis mintegy 30 százalékkal meghaladja az osztrák örökös tartományok és a Cseh Korona országai együttes területét. A statisztikai adatok értékelésének óvatosságára int, ha a különféle mozgalmak közül a számottevőbb fegyveres felkeléseket és még inkább azok területi megoszlását vizsgáljuk. A közel harminc eseménynek ugyanis nem egészen 60%-a (15) sorolható a hosszabb fegyveres konfliktussá fajult különféle felkelések sorába. A maradék 40% vagy csak néhány napig tartott, vagy valamilyen megegyezéses módon békés megoldással zárult. Am még a jelentősebb fegyveres konfliktusok közül is csupán az összes esemény majd egyharmada (8) tartott (gyakran megszakításokkal) fél esztendőnél, bő 40%-a (12) pedig három hónapnál tovább. Ez három év4 További irodalommal, 1514: Monumenta rusticoram in Hungária rebellium anno MDXTV Ed. Antonius Fekete Nagy - Victor Kenéz - Ladislaus Solymosi - Geisa Érszegi (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici 2.: Fontes 12.) Bp. 1979. és újabban Erdélyi Gabriella: A Dézsa-felkelés arcai. Tabuk és emlékezet 1514 mítoszaiban. Történelmi Szemle 51. (2009) 461-480.; ill. 1784-1785: Prodan, D. \ Ráscoala i. m.; A Horea vezette 1784. évi parasztfelkelés a források tükrében. Közzéteszi Magyari András. Bukarest 1984.; Ráscoala lui Horea in comitatul Bihor. Izvoare diplomatice. I—II. Ed. Gheorghe Gorun. Cluj-Napoca 2000-2001.; Gheorghe Gorun: Történetírás és mítosz: az 1784. évi Horea-felkelés Erdélyben. In: Mítoszok nyomában... Mítoszképzés és történetírás a Duna-tájon. Tanulmányok. Szerk. Miskolczy Ambrus et al. Bp. 2004. 211-218.; Az 1784. évi erdélyi parasztlázadás magyarországi iratai. Vál., gond., bev. Gorun-Kovács Blanka. Debrecen 2006. 5 Peter Kónya: Presov, Bardejov a Sabinov pocas protireformácie a protihabsburskych povstaní (1670-1711). (Acta Collegii Evangelici Presoviensis VI.) Presov 2000.; ill. újabban István H. Németh: Európska doktrína alebo uhorská specialita? Zásahy státu a rekatolizácia miest v Uhorsku v prie- behu 17. storocia. Historicky casopis 57. (2009) 641-658. 6 Vö. Pálffy Gém: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVT-XVII. században. Győr 1995., ill. frissen vö. még Balázs Attila: A végváriak fegyelme a két XVII. századi szécsi- szigeti lázadás tükrében. In: Összekötnek az évezredek. Szerk. J. Újváry Zsuzsanna et al. Bp.-Pi- liscsaba 2011. (Pázmány Történelmi Műhely, Történelmi Tanulmányok 3.) 125-131.
