A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején

A BEKE MINT A HATALMI PROPAGANDA ESZKÖZE 265 Ulászló nem a személyes virtusra és szerencsére alapozta uralmát, hanem az Isten kegyelméből eredő igazságot és jámborságot tartotta vezérfonalának. Ez­zel szakított a humanista kánonnal, és szellemi előképeit inkább a középkori királytükrökben kell keresnünk. Ezt érthették félre a humanista kortársak, akik az Isten akaratába való belenyugvást, a mértékletes életmódot szellemi tu­nyaságnak, akaratgyengeségnek értelmezték. Pedig ebből a nézőpontból érthe­tővé válik Ulászló politikája, aki miután a határokon béke honolt, és törvénye­sen megkoronázott utódot hagyott az országra, valószínűleg megnyugodva tá­vozott az élők sorából. A későbbi események és a humanista kritikusok hozták, hogy mára a magyar történelem legtehetségtelenebb uralkodói között tartják számon. Ebben azonban vajmi kevés felelősség terheli. Szapolyai (I.) János uralma A mohácsi csatát követően trónra lépő magyar királyok közül a fentebbiek­ben elmondottakhoz hasonlóan sok ellentétes vélemény született Szapolyai (I.) János megítélésével kapcsolatban. Már a kortársaknál is felbukkant a „gyenge­kezű”, „asszonyos” jellemzés, utóbbit részben hangja miatt ragasztották rá. Sze­rénái György a király tétovaságára, gyengeségére utalva „Katalin királynak” ne­vezte.79 Egy feltehetőleg 1527 elején keletkezett latin nyelvű gúnyvers már tar­talmazza mindazon negatív jelzőket, amelyekkel azután élete végéig illették őt. Ezek között a Habsburg diplomáciai iratokban is feltűnik a gazember (latro), de itt van az istentelen áruló (nefandus proditor) jelző is, amellyel nyilvánvalóan az oszmánokkal való összejátszásra utalt a szerző. Emellett János feltűnik mint kö­zönséges rabló (praedo), ugyanakkor gyáva is, aki apjával együtt elveszejtette az országot, évek óta tervezgette a korona megkaparintását, és csak gonosz cselve­téssel és ármánnyal szerezte meg a magyar trónt a Habsburgok Herkulese [I. Ferdinánd] ellenében.80 Miért és hogyan kaphatta ezeket a jelzőket királyként az a hadvezér, aki 1526 előtt Erdély déli határvonalát védve számos győztes csatát vívott a törökök ellen, így híres és tekintélyt parancsoló katonaként érte meg az 1526. évi oszmán támadást. Amint az közismert, a magyar rendek 1526-ban Szapolyai (I.) Jánost és Habsburg (I.) Ferdinándot egyaránt királlyá választották, és míg Jánost meg is koronázták 1526 decemberében, addig Ferdinándot közel egy év elteltével, 1527 novemberében sikerült megkoronáztatniuk támogatóinak. A két király között súlyos belháborúhoz vezető harc kezdődött, ami akkor is komoly következmé­nyekkel járt volna, ha nem az oszmán hódítás legerőteljesebb időszakában tör­79 Szerémi György írta Jánosról, amikor a király megkoronázása után nem azonnal, csak két hetet késlekedve indult Budára, Pozsonyt sem akarta gyorsan elfoglalni, sőt a koronát és az erdélyi vajdaságot is kiadta kezéből: „A király Budára indult, mint egy elasszonyosodott ember. Kik köptek, kik ezeket mondták: Bizony, jól nevezte őt Székely György Katalin vajdának Sarnó alatt, amikor testvérével elszaladt Nándorfehérvár felé. Most ő Katalin király.” Szerémi György emlékirataiból. Vál. és utószót írta: Bori Imre. Újvidék, 1996. 64. 80 Kasza Péter'. Összeillik e két parázna szépen. Néhány észrevétel egy Szapolyai János ellen írt gúnyvers kapcsán. In: Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek. Szerk. Császtvay Tünde -Nyerges Judit. Bp. 2009. 169-179.

Next

/
Thumbnails
Contents