A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kenyeres István: A magyarországi réz- és marhakereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi hitelügyletek a 16. század második felében
218 KENYERES ISTVÁN réztermelés kiaknázására az 1494-1495-ben alapított Thurzó-Fugger-vál 1 alat hozott létre. A Fuggerek lényegében véve 1546-ig a kezükben tartották a vállalatot. Ezt követően a réz forgalomba hozatalát továbbra is bérleti rendszerben működtették, bár más konstrukcióban, mint korábban. 1546-tól ugyanis már kamarai hivatalnokok, mégpedig rendhagyó módon az Alsó-ausztriai Kamara hivatalnokai irányították a rézvállalatot. Ugyanakkor a kitermelt érc forgalmazását előre nyújtott hitelek fejében átengedték. A forgalmazási jogot 1548 után az augsburgi Manlich cég szerezte meg. Először Matthias Manlich kötött szerződést I. Ferdinánddal, 1559-ben Matthias halála után Melchior Manlich vette át a besztercebányai rézüzletet. Melchior 1560-ban társult Ulrich Link és társaival, majd 1563-ban Abraham Katzbeckkel, majd pedig végül 1565-ben Phi- liph Welserrel, akik szintén valamennyien augsburgi vállalkozók voltak.24 25 1569- től a 17. század elejéig a szintén augsburgi Wolfgang Paler és családja, illetve a vele társult Leonhard Weiss örökösök szereztek jogot a besztercebányai réz forgalmazására. Először Wolfgang Paler augsburgi polgármester vezetésével 1569-1593 között működött a Paler-Weiss konzorcium Besztercebányán, majd időközben részt vállalt az üzletből a marhakereskedelem kapcsán már említett bécsi olasz kereskedő Bartholomäus Gastello is (1587-1593). 1593-tól Wolf Pallér hasonló nevű fia társult Castello-val (1593-1602), majd 1607-ben Lazarus Henckel bécsi kereskedővel osztotta meg az üzletet. A Palerek egészen 1622-ig, (II.) Wolf haláláig tartották kezükben a besztercebányai rézkereskedelmet.23 Ezeket az ügyleteket, mint említettük, szintén hitelszerződések keretében bonyolították le: a Palen-Weiss cég I. Miksának 1569-ben 100 000 rajnai Ft-ot, majd 1570-ben 36 000 rajnai Ft-ot, 1579-ben 80 000 rajnai Ft-ot kölcsönzött többnyire igen magas, 8%-os kamatra - hegy csak a legnagyobb összegű szerződéseket említsük. Ezeket az összegeket kamatostul a besztercebányai rézkereskedelemre terhelték, a Paler-Wiess cég pedig a hitelezett összegnek megfelelő mennyiségű rezet vihetett ki - vámmentesen - Magyarországról. A rézüzletre 1568 és 1589 között felvett összegek meghaladták a 800 ezer rFt-ot, éves szinten tehát közel 38 000 rFt folyt be ebből a kincstárnak. (Tudjuk, hegy az 1550-es években a Manlichok is évi 40 000 rFt-tál szálltak be a rézüzletbe.) Az is jól látható (1. 6. ábrát a Függelékben), hegy a rézüzletre kifizetett hitelek hektikusan oszlottak meg, ugyanis többször több évre előre lekötötték a kivihető réz mennyiségét és csak az üzlet lezárultával került sor újabb összegek folyósítására. Vizsgáljuk meg, hogyan részesedtek a már említett vállalkozások: 24 Gerhard Seibold: Die Manlich. Geschichte einer Augsburger Kaufmannsfamilie. Sigmaringen 1995. 74-77., 135.; Vlachovic, Produktion und Handel i. m. 612-615. 25 Quellen und Regesten zu den Augsburger Handelshäusern Paler und Rehlingen 1539-1664. Hrsg. Reinhardt Hildehrand Stuttgart 1996. (Deutsche Handelsakten des Mittelalters und der Neuzeit Bd 19.) passim. Vä még Probszt, G.: Der Neusohler „Kupferhandel” i. m. 308-324.; Vlachovic, J: Produktion und Handel i. m. 615-622.
