A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kenyeres István: A magyarországi réz- és marhakereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi hitelügyletek a 16. század második felében
214 KENYERES ISTVÁN Marhakereskedők származási helye Összeg (rFt) % Laibach 14.547 3,5 Bergamo 7.816 1,9 Kőszeg 5.833 1,4 Nagyszombat 3.000 0,7 Egyéb (magyar és osztrák főurak, nem beazonosítható) 65.317 15,9 Összesen 410.385 100,0 Az első helyen Becs városának jól ismert kereskedői - köztük Jobst Croy, Colman Egerer, Hans Eisler, Georg Közpeck, Konrad Fechler, Gregor Anton Schmelzer, Wolfgang Stubenvol, és a bécsi olasz kereskedők; Anton Gerolimi Pitti, Hercule Potest a, Bartholomäus Castello - állnak, akik a hitelügyletek több mint negyedét mondhatták magukénak15 Második helyen az itáliai piacot ellátó, a szakirodalomban behatóan tárgyalt pettaui kereskedők Lucas Basin (Bazin) és Nicolaus Martin de Riva következnek16 Ami meglepő, hogy az előzetes felvetésekkel szemben a pozsonyiak megelőzik a nürnbergieket, mégpedig jelentős mértékben. Az is érdeklődésre tarthat számon, hogy több pozsonyi ügyletet is ugyanaz a négy kereskedő együttesen bonyolított le: Oswald Hödl vezetésével Caspar Pürgler/Purgle, Zacharias Gözl/Gozel, Fabian Schödl és Lorenz Wemiger (illetve Hödl és Pürgler párban is bonyolított le ügyleteket). A nürnbergi kereskedők akiket Georg Pechler, Georg Gößwein, Sobald Auer és Balthasar Khunig képviselnek17 az ügyletek közel 10%-át tudhatták magukénak A laibachi (főként Franz Leberwürst) és a bergamói kereskedők (Rochus Ganasa) aránya nem jelentős. Érdemes megemlítenünk hogy a bécsi (pl. Hercule Potesta, Bartholomäus Castello, Anton Gerolimi Pitti), illetve a pettaui (Nicolaus Martin de Ríva. Lucas Bazin) kereskedők főként lombardiai és velencei származásúak voltak és az itáliai piacot látták el a magyar szarvasmarhával. Ha a kereskedők „nemzetiségi” megoszlását vizsgáljuk akkor az itáliai kereskedők arányát közel 40%-ra tehetjük míg a magyarországiakét 29%-ra, az osztrák örökös tartományokbeli németajkúakét 21%-ra, míg a délnémetekét 10%-ra tehetjük A magyarországi résztvevők kapcsán a pozsonyi kereskedőkön kívül érdemes még magát Kőszeg városát, mint hitelezőt megemlíteni, il15 Croyra I. Wien. Geschichte einer Stadt. Band 2: Die frühneuzeitliche Residenz (16. bis 18. Jahrhundert). Hrsg. Karl Voce lka-Anita Traninger. Wien-Köln-Weimar 2003. 213.; Gecsényi L.: Folytonosság és megújulás i. ni. 428. Eislerekre, mint bécsi nagykereskedőkre 1. Wien i. m. 199. és Castellóra, aki a Bergamo melletti Gandhiéból származott 1. uo. 211. 1606. évi csődjére 1. Gecsényi L.: Folytonosság és megújulás i. m. 430. Konrad Pechlert bécsinek tekintik, a nürnbergi Georg testvéreként dolgozott a Habsburg székvárosban. 1570-ben még hol bécsiként, hol pedig nürnbergiként említik. Peter Rauscher. Zwischen Ständen und Gläubigem. Die kaiserlichen Finanzen unter Ferdinand L und Maximilian IL (1556-1576). Wien-München 2004. (Veröffentlichungen der Institut für Österreichische Geschichtsforschung Bel 41.) 273., 275. 16 L. 14. jegyz. 17 A Gößweinek magyarországi tevékenységére 1. Gecsényi L.: Folytonosság és megújulás 1 m. 416., 418-419., 426-428.; Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi gazdasági elit nürnbergi kapcsolatai a 16. században. In: Urbs Magyar várostörténeti évkönyv. 3. köt. Budapest 2008. 375., 378., 382-383. Georg Dechlerre Gecsényi L.: Folytonosság és megújulás 1 m. 416., 426.
