A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - H. Németh István: Városok a csőd szélén? A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez
178 H. NEMETH ISTVÁN pozsonyi tanács visszamenőleg törlesztett kamatokat (főként a szerzetesrendek közül kikerülő) hitelezőinek. A 9. ábra adatai jól mutatják, hogy a város úgy fizette a kamatokat, ahogy arra képes volt. A diagram adatai bizonyos esetekben csalókák lehetnek, hiszen az 1730 és 1731. év kiemelkedő adatai abból adódtak, hogy bizonyos esetekben a kamatokkal együtt törlesztettek is, és ezt nem jelezték külön. Ha ettől eltekintünk, azt mondhatjuk, hogy a város igyekezett egy adott szinten tartani adósságait. Az 1733-ból idézett adat tanúsága szerint ugyanis abban az évben a törlesztések és az újabb adósságok felvételét követően mintegy 300 forinttal sikerült csökkenteni a város adósságainak összegét.42 A törlesztés lehetőségei A városok tehát igyekeztek adósságaikat féken tartani, ami a kamara által kirendelt biztosok is elsődleges feladata volt. A városok különféle bevételeikből igyekeztek minél többet beszedni, és - ha nem is oly gyakran - arra is volt példa, hogy a tőkeösszeg törlesztésével valamelyest csökkenteni lehetett a városokra nehezedő teljes összeget. Igaz ezek a törlesztések is csak olyan esetben voltak lehetségesek, amikor a városok valamilyen különleges bevétellel számolhattak, mint a háramlás miatt a városokra szálló polgári birokok eladása, egy megfelelően nagy hagyaték értékesítése, vagy ha megfelelő bormennyiséggel rendelkeztek, és különlegesen jó bortermő évet tudhattak maguk mögött. 1697- ben és 1702-ben Ruszt városa adósságainak egy tizedét tudta borainak eladásából törleszteni. Miután azonban az 1698. év már rossz termést ígért, ezért a biztos véleménye szerint törlesztésre semmi esély nem mutatkozott. És valóban. Az 1698-ban regisztrált 36 000 forintos adósság két év múlva már 45 000 forintra módosult. 1702-ben azonban a törlesztett 4000 forint mellett a város tanácsa kénytelen volt 8000 forint hitelt felvenni.43 Pozsonynak a következő évben szintén elraktározott borainak eladásával sikerült lecsökkenteni adósságait mintegy 3000 forinttal.44 Az adósságok e módon történő rendezése azonban olyan hátrányokkal járt, hogy a város bortermésének egy összegben kifizetett vételára esetenként éppen egyik legnagyobb jövedelmétől, a bor kicsiben történő kimérésének jövedelmeitől fosztotta meg a városokat. Az adósságok felhalmozódása más területen is nagyon káros hatással volt a városok gazdálkodására. A pozsonyiak mindenesetre a 18. század első felében is igyekeztek visszafizetni kölcsöneiket, sokszor úgy, hogy a törlesztéshez további kölcsönöket vettek igénybe.45 A 10. ábra adatai jól mutatják, hogy a legtöbb esetben a kölcsön felvétele és visszafizetése ugyanarra az évre esett, vagyis egyik kölcsönt részben a másikból fizették. Sok esetben erre azért is volt szükség, mert a lejárt kölcsönöket vissza kellett fizetni a hitelezőknek, és új lehetőségeket keresni, mivel jellemzően az egyházi intézményeken kívül a magánszemélyektől felvett kölcsönök lejárata rövidebb volt. 42 MMBr, Kammerrechnungen, K 321 pag. 163. 43 MOL E 34 pag. 389-390.; MÓL Magyar Kancelláriai Levéltár, Litterae Camerae Hungaricae (A 20) 1702. Nr. 28. 44 MOL E 34 pag. 564. 45 MMBr, Kammerrechnungen.
