A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - H. Németh István: Városok a csőd szélén? A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez
174 H. NEMETH ISTVÁN ez az időszak volt a mélypont a város adófizetési moráljának tekintetében. E két utóbbi kimutatás szerint ugyanis az első évben mindössze a hátralékok egy- tizedét, vagy még annyit sem tudtak behajtani, és nyolc év elteltével sem sikerült ezt az arányt a fennmaradt összeg fele alá csökkenteni. Az eltérés különösen akkor feltűnő, ha a hátralékok visszafizetésének első négy évét vizsgáljuk. A két korszak trendjeit vizsgálva az 1636. évi törlesztések üteme jóval merede- kebb, mint az 1660. és 1676. évié. (L. 1. ábra) A 17-18. század fordulójának nehézségei is jól megmutatkoznak Nagyszombat adóelszámolásaiban.29 Jóllehet az 1695-től kezdődő időszakot eleinte a szokatlanul magas adóterhek jellemezték, ám 1711-re ezek a terhek a korábban megszokott mértékre (4000 forint körül) csökkentek, ennek ellenére az adóhátralékok aránya szokatlanul magasra szökött, volt olyan év, amikor a 90 százalékot is meghaladta, átlaga pedig több mint 40 százalék volt. Az adatokból kiszámolt trend szerint a város átlagos eladósodása e szűk két évtized alatt 25 százalékról 60 százalék felé nőtt, ami egyértelműen alátámasztja a városokról készült narratív források tudósításait. (L. 2. ábra) Nagyszombat hátralékai, 1695-1711 Nagyszombat esetében a restanciajegyzékekbe évente beírták, hogy az adózók mennyit fizettek be a hátralékokból. Kassa esetében sajnos olyan restanciakönyvekkel találkozunk, amelyeknél csak úgy lehetséges ezt a fajta elemzést elvégezni, ha ezek a kötetek minden évből rendelkezésre állnának. Miután a 19. században a számadásokat és az adójegyzékeket kevés kivétellel kiselejtezték, ezért a továbbiakban a Nagyszombatban megfigyelteket kezeljük analógiaként, és próbáljuk megfigyelni, vajon más városokban hasonló tendenciákkal találkozunk-e. Kassa esetében öt olyan adókönyvet tudtunk megvizsgálni, amelyek a 17. század közepétől a végéig jellemezhetik a város adófizetőinek állapotát. (L. 3. ábra) A diagram adataiból világosan kiderül, hogy a kassai elbeszélő forrásokból kimutatható kép a valóságot tükrözi: a kassai tanács azon törekvései, hogy szinte mindent eladva pénzre tegyenek szert, éppen a lakosság adófizető-képességének gyengülése következtében kiesett bevételeket volt hivatott pótolni. Ahogy az itt is kitűnik, a 17. század közepén még viszonylag kezelhetőnek tűnő összegről volt szó. A restanciajegyzékeknek a törlesztésekre vonatkozó adatai is arra mutatnak, hogy a 17. század közepén még elég jelentős összegek érkeztek be a városi pénztárba. 1648-ban több mint ezer, 1652-ben és 1668-ban több mint 800, 1654-ben pedig majdnem 500 forint folyt be a régi adósságokból. 1695-ben mindössze (nem tévedés) 55 forintot sikerült behajtania a város adószedőinek. Az adósságok egyébként éppen úgy, mint Nagyszombatban nagyon régi időkre nyúltak vissza: a 17. század közepén több mint két évtizedes adósságokat jegyeztek fel a kötetekbe, éppen úgy mint Nagyszombatban, ahol 1636- ban még 1608. évi adósságokat is feljegyeztek! 29 AMTr Dane a poplatky IIIb/98-99., 101-107., 109-111., 113-114., 116-118., 120.
