A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Guszarova, Tatiana: „A nagy réghy dicsiretes magyar gyókérbóll ky nőtt szép ágh…” Berényi György báróságára írt Gratuláció
160 TATIANA GUSZAROVA György a vidék egyik legnagyobb földbirtokosa lett. Nyitra vármegyén kívül javai voltak máshol is: Nógrád, Hont, Bars, Komárom, Pozsony, Sáros, Zemplén, Szepes és Abaúj vármegyékben, amit az ezekre a birtokokra vonatkozó, a családi levéltárban őrzött gazdag iratanyag bizonyít. Világos, hogy ilyen körülmények között Szemere Pál, Zákány András, Barna György, Klobusiczky András, akik csak kis- vagy középnemesek voltak, nem versenyezhettek Berényivel. Szemerén kívül családja ősi voltával sem dicsekedhetett senki. Nekik a tevékenységük hozta meg a tisztségeket az államapparátusban: a Királyi Táblán, a Kincstárban. De közülük senki nem emelkedett a rendje fölé, mert nem birtokoltak olyan nagy vagyont, amilyen Berényié volt, s ők hadi téren sem emelkedtek ki. Sőt, nem kételkedhetünk abban, hogy a magyar nemesek, különösen a protestánsok politikai aktivitása az országgyűléseken a bécsi udvarban inkább ingerültséget és elégedetlenséget váltott ki, semmint helyeslést, ami az ország- gyűléseken a felek éles konfrontációjában kapott kifejezést. Valószínű, az uralkodó szemében Berényi más erényei érdemeltek dicséretet és kitüntetést, amelyek megbékítették az udvart György országgyűlési tevékenységével. Üdvözlő beszédében Kereszthury László hangsúlyozta Berényi «vitézleó dolgokban való dexteritásit» (tehetségét). Valóban, György katonai szolgálattal kezdte pályafutását, és Sempte, illetve Temetvény várak kapitányaként szerezte első katonai tapasztalatait. Meg kell mondani, a Berényi családban nemcsak György tűnt ki hadi ügyekben. Már említettük apját, aki a királyi seregeknek segített élelmiszerrel és pénzzel. György bátyja, Zsigmond a felső-magyarországi hadititkár és hadbíró tisztségét viselte.54 Ahogy látjuk, közülük egyik sem katonáskodott ténylegesen, és a haditisztek új típusát képviselték. Berényi György viszont fegyvert fogott a törökök ellen, egyúttal bebizonyította szervezőképességét is. 1639-ben Nyitra megye közgyűlése alispánná választotta. Ebben az állásban Berényi lelkesen látott hozzá a törökök elleni védelem megszervezéséhez. A vármegye állandó török támadásoknak volt kitéve, bár de jure a békeszerződések értelmében a felek - a szultán és a császár - szünetet tartottak a háborúban.55 Berényi birtokai és parasztjai nem egyszer szenvedtek a rabló betörésektől, különösen a család bodoki, fő rezidenciája. Ezekben az években Berényi közel került Esterházy Miklós nádorhoz, akinek a kihalt Thurzó család birtokainak egy része jutott.56 Ismeretes, hogy a nádor igyekezett engedélyt kapni Bécstől, ha nem is egy török ellenes háborúhoz, de legalább a védelmi harchoz. Éppen az 1630-as években Esterházyt nagy csalódás érte Bécs álláspontja miatt: nem akarták kiélezni a viszonyt a szultánnal.57 A nádor mégsem felejtette el a szándékait, és a rendelkezésére álló lehetőségek határain belül próbált segítséget nyújtani a török támadásoknak kitett megyéknek. Be54 Fallenbüchl Zoltán: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Bp. 2002. 52. 55 A szőnyi béke, amelyet 1627-ben II. Ferdinánd és IV Murad kötött, 25 évre szólt; 1642-ben 20 évre szintén Szőnyben meghosszabbították (Magyarország történeti kronológiája. II. 1526-1848. Főszerk. Benda Kálmán. Bp. 1989. 456., 466.). 56 Pálffy Géza: A Thurzó család a Magyar Királyság arisztokráciájában. Egy különleges arisztokrata família Magyarországon. Történelmi Szemle 53 (2011) 63-84. 57 Péter Katalin-. Eszterházy Miklós (Magyar História. Életrajzok). Bp. 1985. 101-115.
