A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Guszarova, Tatiana: „A nagy réghy dicsiretes magyar gyókérbóll ky nőtt szép ágh…” Berényi György báróságára írt Gratuláció
156 TATIANA GUSZAROVA lített érzékéről a nyilvános vitákhoz.28 Ez a tulajdonság később jó szolgálatot tett György karrierjében, az országgyűléseken és a diplomáciai megbízatások során. De Komáromynak az a feltételezése, hogy külföldi egyetemeken is járt volna, nem talál megerősítést az eddig publikált forrásokban és tanulmányokban.29 Berényi szeretett írni, erről tanúskodnak személyes jellegű jegyzetei,30 két országgyűlési naplója,31 illetve «Opinió»-ja a vallási kérdésben, amelyet az evangélikus rend kérésére írt az 1662. évi országgyűlésen.32 Tudott latinul, mégis jobban szeretett magyarul írni. Nincsenek adatok arról, kapott-e Berényi valamilyen jogi képzést, vagy «a törvény dolgaiban való ügyessége» csak a gyakorlatban szerzett tapasztalatain alapult. Mindenesetre szüksége volt a közönség és a kollégák tanácsaira. Az 1660-as években Berényi a Királyi Tábla tagja lett.33 A «tálentuma a törvény ügyeiben» és a «részvétele az ország dolgaiban» kifejezések alatt Kereszthury Berényi György országgyűlési tevékenységét érthette. Már érett emberként jelent meg a rendi fórumokon, és legalább hat országgyűlésen vett részt: 1634/35-ben, 1637/38-ban, 1642-ben, 1649-ben, 1655- ben és 1662-ben. A két első alatt Berényi naplót vezetett, és már ezzel megmutatta kiválóságát. Magyar nyelven írt naplói gazdag információkat tartalmaznak az országgyűlések menetéről. A szerző igyekezett elfogulatlan maradni, noha nagyon nehéz volt ezt tartani, tekintettel ezeknek a fórumoknak túlfűtött hangulatára és az evangélikusokat és a katolikusokat elválasztó éles ellentétekre. A botránykő általában a vallási kérdés volt: az evangélikusok követelték a katolikusok által elfoglalt templomok visszaadását, külön rendként való elismerésüket, ami jogot adott volna nekik ahhoz, hogy nyilvánosságra hozhassák sérelmeiket, és az uralkodóhoz fordulhassanak velük. Az 1637/38. évi soproni országgyűlésen különösen ragaszkodtak követeléseikhez és a gyűlés félbeszakításával fenyegettek.34 E drámai események leírásában Berényi nagyon óvatos és korrekt, igyekszik elkerülni azt, hogy rokonszenvet vagy ellenszenvet mutasson a katolikusokkal vagy a protestánsokkal szemben, például a református Illésházy Gáspár ellenében.35 Berényi nem mondja meg nyíltan magáról, hogy 28 Uo. 132. 29 Információt keresve Berényiről, végignéztem a napjainkig megjelent tanulmányokat a külföldi (itáliai, németországi, lengyelországi, osztrák, svájci, holland, csehországi stb.) főiskolákra járt magyar diákokról. A részletes felsorolást elhagyom. 30 Jelenleg nincs nyomuk a Berényi levéltárban, noha Komáromy látta ezeket, és dolgozott velük (Komáromy A: Karancsberényi báró Berényi György i. m. 131.). 31 [Komáromy A.:] Berényi György naplója az 1634/5-ik soproni és az 1637/8-ik pozsonyi országgyűlésekről. In: Történelmi Tár (1885) 119-143. 32 MOL N 114 Acta Diaetalia. Vol. 20. Acta Diaeta 1662. Aug. 7. Berényi véleményét kiadta Fabó András (Fabó András-. Az 1662diki országgyűlés. Bp. 1873. 134-141.), és egy fragmentumát Zsilinszky Mihály (Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformációtól kezdve. 3. köt.: 1647-1687. Bp. 1893. 258-261.). 33 MOL P 49 2. cs. Fasc. 2. Nr. 11. 34 L. erről az országyűlésről: Ötvös Lajos: Az 1637-38. évi országgyűlés. Bp. 1914.; Zsilinszky Mihály: Aa. 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Bp., 1885; US: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformációtól kezdve. 2. köt.: 1608-1647. Bp. 1893. 35 Fennmaradtak Gróf Illésházy Gáspárnak, Trencsén és Liptó vármegyék főispánjának jegyzetei az 1637/38. évi országgyűlésről, ahol nagy ellenszenvvel írt a katolikusokról (Illésházy Gáspár emlékirata. Történelmi Tár (1891) 578-588.).
