A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - G. Etényi Nóra: Reprezentáció Regensburgban 1664-ben
REPREZENTÁCIÓ REGENSBURGBAN 1664-BEN 139 zeti viszonyai. A 17. század közepén evangélikus többségű volt a város, ami a városvezetésben is tükröződött, de jelentős szerepet játszottak a kolostorok, apácakolostorok, különösen a Szent Emmeran.34 Jórészt a birodalmi gyűlés hatására a 17. század közepétől nőtt a katolikusok száma, az evangélikus népesség száma pedig stagnált. A század első harmadában az ausztriai területekről érkező evangélikus emigránsok beáramlása volt jelentős,35 1663-tól katolikus bevándorlók érkeztek nagyobb számban. A birodalmi városnak a katolikus püspöki székhely hatásával is számolni kellett.36 Jellemző a krónikaíró magas színvonalú értesüléseire, s kiterjedt kapcsolati hálójára, hogy kilenc oldalon keresztül ismertetette orvosi szakszerűséggel és részletességgel Franz Wilhelm Graf von Wartenberg regensburgi püspök (1649-1661) hosszú betegségét, majd halálát 1661. november 21-ei (december elsejei) bejegyzésként a császári udvarba küldött jelentésre hivatkozva.37 A püspök temetését és sírfeliratát is megörökítette. 1662. február 18-án pedig az eddigi freysingi püspök, Johann Georg Graf von Herberstein regensburgi püspökké (1662-1663) választását, majd március 14-én a beiktatását is feljegyezte, akit 1663 júliusában Adam Lorenz Törring (1663-1666) követett. A püspöki széket 1649 és 1763 között a Wittelsbach család tagjai birtokolták,38 kivéve Franz Wilhelm von Wartenberg regensburgi püspök (1649-1661) halála után, 1662 és 1668 között. A váratlan és gyors halálozások miatt 1663-64-ben a regensburgi püspöki cím birtokosa nem tudott igazán jelentős szerepet játszani a birodalmi gyűléssel kapcsolatban, bár a méltóság fontosságát mutatja, hogy 1666-tól 1668-ig a Principalkomissio vezetője, a salzburgi érsek (1654-1668), Guidolbald Graf von Thun kapta meg. A krónikaíró nagy számban mellékelt nyomtatott esküvői köszöntőket és a jelentős regensburgi polgárok tiszteletére kiadott gyászversgyűjteményeket. A nyomtatott versgyűjtemények alkalmi szerzői alapján megrajzolható az evangélikus városi polgárság együttműködő köre, ahová a krónikaíró is tartozott. A műveltsége alapján a kulturális elitet alkotó, a város evangélikus iskoláiban tanító vagy orgonistaként, valamint prédikátorként tevékenykedő összetartó értelmiségi réteg valóban jelentős szerepet játszott a város életében, ha nem is olyan színvonalon és tudatossággal, mint a jóval nagyobb Nürnbergben működő színvonalas „Pegniz parti Költők Társasága” vagy Frankfurt am Mainban a „Gyümölcshozó Társaság”.39 34 Karl Hausbergen Zum Verhältnis der Konfessionen in der Reichsstadt Regensburg. In: Martin Angerer - Peter Germann-Bauer - Engen Trapp: 450 Jahre Evangelische Kirchen in Regensburg. Regensburg 1993. 153-163. 35 Wolfgang Hahn: Ratisbona Politica. Studien zur Politischen Geschichte der Reichsstadt Regensburg im 17. Jahrhundert bis zum Beginn des Immerwährenden Reichstages. In: Verhandlungen des Historischen Vereins für Oberpfalz und Regensburg. Bd. 126. Regensburg 1986. 82. 36 Alois Schmid: Regensburg. Reichsstadt - Fürstbischof- Reichsstifte - Herzogshof. München 1995. 37 StAR Chroniken I Ae2 28 22. Sept. 1661. „Relatio Medica an Ihr Kays. Mayl nacher Wien versandt den 1 /Decembris/ 21 Novembris”. 38 Karl Hausberger: Die Bischöfe seit dem Jahrhundert der Glaubensspaltung. In: Geschichte der Stadt Regensburg. Bd. 2. Hrsg. Peter Schmid. Regensburg 2000. 716-717. 39 Schmid, A.: Kulturelles Leben i. m. 921-922.
