A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Fodor Pál: Királynék fogságban. Tinódi egy félreértett históriás énekéről
132 FODOR PÁL tó, és egy önálló, romantikus történetet kerekít ki a tudomására jutott alapmotívumokból. Vagy úgy, s magam inkább efelé hajlok, hogy Tinódi a szultáni udvarból érkező „úrfiú”, vagyis az adatközlője révén a korabeli oszmán főváros- ban-udvarban hallott, eddig más által még fel nem jegyzett, „élő” változattal ajándékozta meg kortársait és minket, késői olvasóit. Ha így van, akkor Tinódi e sorai forrásértékű helynek tekintendők, amely a csaldiráni „hölgytörténet” újabb, egyenrangú verziójával ismertet meg bennünket. Eszerint az egyik (nem tudjuk, melyik) királyi feleséget (és rajta keresztül Iszmail sahot) még az eddig ismertnél is jobban megalázták azzal, hogy először Szelim hált vele (ez nyilván a fent említett mendemondából eredhet, hogy Szelim meglátogatta a sátrában), majd azzal, hogy egy közönséges szandzsákbéghez (az azonosíthatatlan „Ker- tez”-hez) adták feleségül. A hűséges asszony azonban királyi férje és a maga becsülete védelmében a „nászéjszakán” ledöfte újdonsült urát, és a szultán büntetésül a tengerbe dobatta. Amennyiben a történet nem hiteles, akkor Tinódit a korabeli isztambuli szóbeszéd „vitte jégre”, hogy Szakály Ferenc fentebb idézett fordulatával éljek. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy énekszerzőnk az „úrfiú” által közölteket híven adta vissza. Erre utal az a korábbi megfigyelés is, hogy a Szulimán császár utolsó előtti két versszaka (269-276. sor) a törökök kizil elma legendájának egyfajta kivonatát adja, amely szintén az említett „úrfiú”-tól származhat és amely ebben a formájában teljesen hiteles.33 A fentiekben előadottak egészében ugyancsak azt bizonyították, hogy az adatközlő elsőrangú hírekkel látta el Tinódit. Ha pedig így van, akkor kimondhatjuk, hogy a Szulimán császár Kazul basával viadaljáról című ének - legalábbis annak első fele - nem mesés elemekkel, hanem igaz történelmi tények sokaságával van tele, s ezért a Krónikának ez a része sem rontja, hanem még inkább növeli Tinódi Sebestyén történetírói-tudósítói hitelét. 33 Fodor Pál: Az apokaliptikus hagyomány és az „aranyalma” legendája. A török a 15-16. századi magyar közvéleményben. Történelmi Szemle 39. (1997) 43^4.
