A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Fodor Pál: Királynék fogságban. Tinódi egy félreértett históriás énekéről

125 35 Kazul vagyon hatvanezör lovagval, Semmit nem gondol az terek császárval. De az császárt ott Jesil bas megcsalá, Mert népével őmellé nem jött vala, Azért császár oly igen siet vala. 40 Kazul egy követét elkülte vala. Ez követ császár táborába juta, Követségét az basáknak nem mondá. Császár hallá, ötét hozzá hívatá, Az császárnak az követ fejét hajtá. 45 Az zsebből egy szelöncét ott kivonya, Afián nevű maszlag kiben vala, Adá az császárnak, és így szólt vala: „Felségödnek küldé észt Kazul basa. Küldé ez maszlagot, hogy te megrágjad, 50 Mert hallotta nagy haragusságodat, Inkább megmutathatod haragodat, Meg nem kéri az te nagy haragodat.” Szollá császár: „Bizon észt nem csudálom, Hogy néköm észt izente az én rabom, 55 De te vakmerő szívedet én látom, Hogy észt meréd mondani, ászt csudálom.” Ugyan hamar követöt megfogatá, Egy idegöt hamar előhozata, Az ő lábára ászt hamar fojtatá, 60 Annál fogva őtet felakasztatá. Láták basák, császárnak mongyák vala: Nem hallották ők, sem olvasták volna, Valahol követöt megöltek volna. Császár hallá, eleresztette vala. TINÓDI EGY FÉLREÉRTETT HISTÓRIÁS ÉNEKÉRŐL Az idézett verssorok elsőként a két szembenálló haderőt mutatják be. Ti­nódi ebben nem rosszabb és nem jobb, mint a korszak oszmán és Szafavida for­rásai, amelyek szintén (több) százezres seregekről beszélnek.14 A pontos létszá­mokat nem ismerjük, de valószínű, hogy az oszmánok enyhe fölényben voltak, és legfeljebb 40-50 000 harcra képes katonával rendelkeztek. Az oszmán ágyúk száma 150 körül mozgott, de a szakállasokkal együtt akár el is érhette a Tinódi által említett 400-at. A csatában döntő szerephez jutó puskások 10 000-es lét­száma szintén túlzott (valójában kb. 2000-en lehettek), de a janicsárok, akiket Tinódi vélhetőleg mind puskásnak gondolt, valóban ennyien (pontosan 10 156- an) voltak. Amennyiben a 14 000 „képös kopjás kézívös” a sereg elővédjét alko­tó azaöokat jelenti, úgy igen közel áll a valósághoz, hiszen a korabeli keleti for­14 Mindkét forráscsoportot kimerítően tárgyalja és használja Emecen F: Zamanin Iskenderi i. m. A csata Szafavida forrásairól külön kötet is napvilágot látott: Vural Geng: íranli tarihgilerin kaleminden Qaldiran. Istanbul 2011.

Next

/
Thumbnails
Contents