A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Fodor Pál: Királynék fogságban. Tinódi egy félreértett históriás énekéről
122 FODOR PÁL közül kerültek ki. A Szulimán császár ugyan tele van mesés elemekkel és zavarossággal, a többi adatközlő azonban ... nem vitte jégre az újságokra sóvárgó költő-történészt”.6 Szakálynak a XIV énekkel kapcsolatos fenntartása a hozzá fűzött, Sugár Istvánnal közösen készített jegyzetekben is kifejezésre jut, így például a 29. skk sorokhoz írtakban is: „Mivel Tinódi oly zavarosan adja elő az 1534/35-ös török-perzsa háború egyes mozzanatait, hogy annak vajmi kevés köze van történtekhez, csak összefoglalóan utalunk a háború legfontosabb lépéseire...”7 8 Az alábbiakban azt próbálom bemutatni, hogy Tinódit valójában itt sem „vitték jégre”, hanem őt értette félre az utókor, és a neki - első látásra nem alaptalanul - felrótt zavarosság nagyrészt kitisztul, ha elbeszélését a 16. század eleji oszmán történelem valós tényeivel szembesítjük. Célom nem az egész ének vizsgálata, hanem csupán az első rész (1-125. sor) górcső alá vétele, mivel a félreértések fő forrása itt keresendő. Szakály mentségére legyen mondva, a XIV ének keltette hiányérzetért Tinódi is felelős, mivel a címadással és a kezdő sorokkal maga vezette félre a gyanútlanabb olvasót (érzésem szerint nem szándékosan, hanem inkább szerkesztői ügyetlenkedésével). Az idézett kiadás főszövegében az ének címe Szulimán császár Kazul basával viadaljáról;8 amihez a közreadók jegyzetben annyit fűztek hozzá, hogy a versfők (mai helyesírással) a Sebestyén deák Szulimán császár Kaszul basával tusakodásáról és viadaljáról címet adják ki.9 Ezzel Tinódi azt sugallta - és a fentebb idézett sorok tanúsága szerint a közreadók ezt el is hitték neki -, hogy a históriás ének elejétől végéig Szülejmán szultán első (1533-35. évi) perzsiai hadjáratának eseményeit adja elő. A második versszak (5-8. sor) ugyancsak azt a látszatot erősíti, hogy az elbeszélés a világhódító Szülejmán tetteiről szól: 5 Én beszállok Szulimán járásában, Kinek birodalma vagyon Budában, És nagy része vagyon mindez világban, Isten ostora ő nagy sok országban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Tinódi a 15-16. sorban egyik kortárs fejedelemként Iszmail sah fiát, Tahmaszp sahot („Sahit Ahmáz”), másképpen Kazul basát adja meg, aki tudvalévőleg 1524-1576 között uralkodott, akkor az olvasók szá6 Szakály F: Igaz történelem i. m. 38. 7 Tinódi S.: Krónika i. m. 569. Tinódi Ács Pál szerint is „legendás elemekkel tarkítva” mesélte el Szülejmán és Tahmaszp küzdelmét; 1. Ács Pál: Iter persicum. Kakas István utolsó követútja a Kaszpi-tenger mellé (1603). In: Ghesaurus. Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk. Csörsz Rumen István. = rec.iti. http://rec.iti.mta.hu/rec.iti . Bp. 2010. 577-582. Ács joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy a Szulimán császárban azok a magyar remények is tükröződnek, miszerint az oszmánok keleti lekötöttsége enyhítheti a magyar (közép-európai) frontra nehezedő oszmán nyomást. Erről és az oszmánok elleni kétfrontos háborúval kapcsolatos keresztény várakozások hiábavalóságáról 1. Fodor Pál: A 16. századi oszmán-perzsa háborúk hatása az oszmánok közép-európai politikájára. In: Variációk. Ünnepi tanulmányok M. Kiss Sándor tiszteletére. Szerk. Ötvös István. Piliscsaba 2004. 19-30. 8 Tinódi S.: Krónika i. m. 413. 9 Uo. 568.
