A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Draskóczy István: A dési sókamara gazdálkodása a 16. század közepén. Egy adalék Fráter György gazdaságpolitikájához
114 DRASKÓCZY ISTVÁN 1550-1552 közötti számadásai arra mutatnak, hogy Szatmáron kívül Tuzsér- ban (majdnem szemben a Tisza túlsó partján fekvő Tárkánnyal) rendelkezett az erdélyi szervezet hivatallal. Szatmár az Erdélyben is tekintélyes javakkal rendelkező somlyai Bátori András birtoka volt.39 Tuzsér, hol rév működött, a kisvárdai uradalomhoz tartozott. Kisvárda várát Fráter György birtokolta. Az erősséget s környékét az a körülmény értékelte fel, hogy a várhoz közeli réveken (a Ferdinánd-párti Tokajt elkerülve) lehetett elérni Kassát. Valószínűleg ezért létesítettek Tuzséron raktárt.40 A harmincas évek első felében az erdélyi sóbányászatból származó bevételekből Dés és Torda egyformán részesült (36,52% - 35,02%). 1537-ben azonban a két bánya együttes bruttó bevételének 28%-a esett Désre. Ekkor a két kamara nettó nyeresége 4000 forintra tehető.41 Désen a század közepén a kamarai üzem kb. 3 ezer forintnyi nyereségre tudott szert tenni számításaink szerint. Számításba véve a Barát gyakorlatát (ti. pénzt vont el), nem lehetetlen, hogy a sókamarák Erdélyben a század közepén 10-20 ezer forint közötti összeget hozhattak a kincstárnak. Nem tudjuk, hogy mennyit sikerült értékesíteni a magyarországi területeken, s ebből mennyi kincstári bevétel származott. Az 1551/52. évi háború s a Temesköz egésze, a Tiszántúl egy része elvesztése előtti időszakban jobb feltételek között dolgozhattak a kamarák, kedvezőbb lehetett a magyarországi értékesítés. így nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a sóból származó bevétel a ’40-es években alkalmanként valóban elérte a 40 ezer forintot, miként azt a Barát állította. Azt mondhatjuk, hogy kincstartósága idején Fráter György tett lépéseket a bányakamarák gazdálkodásának a javítása, a termelés s a bevétel növelése érdekében. Úgy tűnik, hogy a hivatalokban képződő nyereséget (vagy annak legnagyobb részét) elvonták más célokra (a hiányt, ha kellett, máshonnan pótolták, miként a középkorban), s ezzel nem maradt elég pénz a korszerűsítésre. Úgy tűnik, a kamarák közvetlenül a Barát alá voltak rendelve, nem képeztek egységes szervezetet.42 Másképp alakult a helyzet a királyi Magyarországon. Ezt a körülményt mutatja a máramarosi bányakamara eredményessége. Dés jelentősége kisebb volt, hisz Máramarosban több sót termeltek ki a föld mélyéből, többet adtak el, mint a Szamos mentén. Miközben Máramaros középkori értékesítési területe majdnem érintetlen maradt, addig Désé (s az erdélyi kamaráké) a zavaros hatalmi viszonyok, a török hódítás miatt csökkent. A következőkben röviden áttekintjük a bányakamara gazdálkodását.43 39 Magyarország birtokviszonyai i. m. 739. Bátorira, aki András bíboros apja volt, vő. Horn Ildikó'. Báthory András. Bp. 2002. 13-15. 40 Oborni T: Fráter György i. m. 73. Az 1549. évi adójegyzék egyébként Kisvárda és Tuzsér birtokosainak a Várdai család tagjait tünteti fel. Vö. Magyarország birtokviszonyai i. m. 681., 713. 41 Draskóczy Erdély sótermelése i. m. 52., 69-70. 42 Nemtörődömségre, a tisztségviselőkkel kapcsolatos problémákra, hanyagságra a biztosi jelentésben vannak példák. Vö. még Oborni T.\ Erdély pénzügyei i. m. 85-88. 43 Összefoglalóan Oborni T: Erdély pénzügyei i. m. 92-94.; MOL E 210. Sál. 7. t. 10.; MOL E 554. Föl. 973.; OSZK Kézirattár Föl. Lat. 910. A kamara gazdálkodása természetesen részletesebb elemzést érdemelne.
