A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Draskóczy István: A dési sókamara gazdálkodása a 16. század közepén. Egy adalék Fráter György gazdaságpolitikájához
A DÉSI SÓKAMARA GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZAD KÖZEPÉN 111 következő évben jelentkezett bevételként). Az eredményesség a helyben eladott sónak volt köszönhető, hisz ebből 1550/51-ben papíron 4903,50 forint (valóságban az év végéig 4493 forint 82 dénár), 1551/52-ben pedig papíron 5524 forint folyt be a kamarai év során (ekkor itt 100 sókocka ára 3 forint volt).21 Működése érdekében a kamara még mindig rászorult a külső forrásokra (igaz, már kevésbé, mint a harmincas években). Ez az utóbbi jelenség nem csupán a gazdálkodás fogyatékosságával magyarázható, hanem azzal, hogy az év során esetenként a kamarai pénztárban hiány keletkezett. Ezt úgy lehetett pótolni, hogy sóban fizettek, illetve a hivatal kölcsönt kapott (pl. a kamarástól), illetve más bevételi forrásból juttattak pénzt.22 A kiadásoknak az első esztendőben 58,35%-a (3386,74 forint), míg a második évben csupán 27,73%-a (1549 forint) ment el működésre. Pénzt a hivatal bérekre, a tevékenységéhez szükséges áruknak a megvásárlására (széna, faggyú, gabona, bor, kötél, lovak, vas és acél stb.) költött. Az 1550/51-es periódusban 1560 forintot fizettek ki a celléreknek. Mivel 1551/52-ben nem (vagy alig) vitt a kamara sót Magyarországra, a kiadások kisebbek lettek.23 Figyelemre méltó, hogy a középkori gyakorlatnak megfelelően a dési kamara biztosította azt az összeget, amit Szatmárban (s Tuzséron) a cellérek a szállítás díja fejében kaptak. Ugyanakkor a királyi só magyarországi értékesítéséből származó bevételt már nem Désen tartották nyilván. A kivonatokból kiderül, a kamara bevételéből (a középkori gyakorlatot folytatva) különböző célokra a kincstartó pénzt utaltatott ki. Nem kis összegről van szó, hisz 1550/51-ben a kamara 2417,32 forintja (41,65%), 1551/52-ben pedig még több, 4034,30 forintja (a teljes kiadás 72,22%-a!) nem a működést szolgálta. Ha ama sómennyiségre gondolunk, amit természetben adtak ki, még nagyobb összeget kapnánk.24 Szerintünk a más célokra fordított összegben kereshetjük a kamara valódi nyereségét.25 A biztosi jelentés mégis elhanyagolt bá21 A só egy részét hitelben vették meg. Ezért az 1551/52-re maradt a korábbi évekből 135 forint, az előző évről 409 forint 68 dénár behajtása (a sóeladásból származó pénz 8,3%-a). Az 1552/53- as esztendőre 982 forint 61 dénárnyi hitel behajtása várt (az eladott só árának 12%-a). A 10-12% beszededen hitel nem tekinthető rossz eredménynek (vö. máramarosi számadások). 22 1532-ben 2109,20 forint (az akkori bevétel 40,59%-a), 1537-ben 1457,60 forint (az akkori jövedelem 25,75%-a) külső támogatást kapott a dési sóhivatal. 1550/51-ben 896 forint külső forrásból érkezett (az összbevétel 13,23%-a), míg 1551/52-ben mindössze 208,20 forint (168 forintot Dobay adott kölcsön a Barát halála után). 23 A kamarás különböző címeken összesen évente 300 forintot kapott. Kétféle bányászember volt. A posztós, aki egész esztendőre szegődött, s kilenc rőf olcsó posztót kapott, illetve a jövevény sóvágó, aki csupán rövid ideig dolgozott. 1552 kora tavaszán 61 posztós és 18 jövevény vágó (összesen 79) dolgozott. 100 kocka bére 16 dénár volt, ezen kívül só, élelem járt a vágónak, továbbá 100 darab után heti 2 dénár furdőpénz, évente 2 alkalommal, illetve az új kamarás beiktatásakor bor. 1550/51- ben 792,74, 1551/52-ben csupán 466,75 forint (posztó címén járó 150 forintot nem kapták meg) jutott nekik összesen. Vö. Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. 29-33. 24 A dési kastély gyalogosainak a zsoldját (1550/51-ben 20 fő 197 forint, a következő évben csupán 121 forint) a kamara fedezte. 1551/52-ben a királyné konyhájára 198,42 forintot fordítottak. 33 lovas zsoldjára a hivatal 297 forintot áldozott. Ebben az évben meg nem határozott célokra 3298 forintot folyósított a hivatal. Fráter György sokat költött Szamosújvárra (Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. III. 13.). 25 Velük együtt papíron 1550/51-ben 3170 forint (a bevétel 46,8%-a), 1551/52-ben 5141 forint 37 dénár (a teljes bevétel 76,45%-a) lenne a jövedelmezőség. Kérdéses, hogy mit titkoltak el a tisztviselők.
