A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Köszöntő
KÖSZÖNTŐ Levéltáros vagy történész? Történész vagy levéltáros? A magyar levéltárosok nemzedékeinek örök dilemmája. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egészen a 20. század utolsó harmadáig fel sem merülhetett, hogy egy levéltáros valamilyen formában ne legyen a történettudomány művelője: forráskiadványok készítője, a kormányzat- és igazgatástörténet, de akár más stúdiumok kutatója, vagy éppen a tudományos ismeretterjesztés részese. Mindezt oly módon, hogy közben ellátták egyre növekvő hivatali adminisztratív feladataikat, rendezték, selejtezték a gondjaikra bízott levéltári anyagot. És természetesen mind több, tudományos igénnyel összeállított segédlettel támogatták, segítették azokat a történész kollégáikat, akik elsődlegesen foglalkozhattak kutatómunkával. Gecsényi Lajos majd félévszázad óta testesíti meg a levéltáros-történész típusát. Miközben volt beosztott levéltáros, a megyei pártarchívumok szakmai irányítója, megyei levéltárigazgató, bécsi levéltári delegátus és végül 12 esztendőn át a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, nyugdíjasként az MTA Történettudományi Intézete tudományos munkatársa. Ugyanekkor kulturális és vezető szakmai folyóiratok felelős szerkesztője, szerkesztő bizottságok, a tudományos közélet számos grémiumának tagja, vezetője, levéltáros évfolyamok egyetemi oktatója, támogatója sok éven át. Mindezt egy olyan generáció tagjaként tette, akik számára még természetesnek számított, hogy a történettudomány művelése bizonyos értelemben közösségi cselekvés is, és nem csak saját legszűkebben értelmezett kutatómunkák folytatása. A történelem iránti kezdetben spontán, érzelmi töltésű érdeklődése a nagy- kátai gimnáziumban érlelődött tudatos, egész életpályáját befolyásoló döntéssé. Az egyetemre történelem-könyvtár szakra vették fel, de a latinból érettségizett fiatalembert Léderer Emma az első könyvtári szigorlat után átcsábította levéltár szakra. Léderer Emma mellett H. Balázs Évától, Szabad Györgytől, Ku- morovitz L. Bernáttól, Gerics Józseftől, Kubinyi Andrástól, Mollay Károlytól tanulta a szakmát. Már egyetemistaként publikált, első helytörténeti írásait egy megyei napilapban közölték. Érdeklődése az egyetemi évek alatt fordult a Mohács utáni évtizedek gazdaságtörténete felé, szakdolgozatának az Agrártörténeti Szemlében publikált részletei a 16. századi gazdaságtörténettel foglalkozók máig hivatkozott forrásmunkái. A véletlen hozta úgy, hogy a kora újkor kutatását egy időre mégis fel kellett adnia, és friss diplomával a Párttörténeti Intézet Archívumában kapott munkát, ahol a megyei pártarchívumok szakmai munkáját irányította, felügyelte. Néhány éves kitérő után szíve visszahúzta a koraújkorhoz; 1974-ben elvállalta a Győr-Sopron megyei levéltár vezetését, ahol fiatalos lelkesedéssel kezdett hozzá a levéltári anyag és a levéltár ügyeinek rendbetételéhez. Győr - ahová most is szinte hazamegy, s ahol hivatali utódja mind a mai napig „főnöknek” szólítja - nem csupán azért fontos szakasza életpályájának, mert itt töltötte el a leghosszabb időt, hanem mert olyan szakmai ismeretekre, tapasztalatokra tett szert, amelyet egyetlen egyetemen sem oktatnak. A levéltár irányítása
