Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez

94

DRASKÓCZY ISTVÁN

ország legnagyobb sókamaráját befogadó Szeged polgárai eljártak ezért a cikkért Erdélybe.48

Szegediek feltehetően nem kis haszonnal vitték tovább a kockákat az ország belsejébe. A középkorban kialakult szálakat a török megjelenése sem vágta el. Nem ismeretlen tény, hogy a fát a Maroson úsztatták le Szegedre, miként az sem, hogy Somogy bora eljutott Erdélybe is.49 Figyelemre méltó körülmény, hogy a szabad só- és borkereskedelem érdekében már Mátyás előtt sem létesítettek sókamarát Somogybán, s gyanítható, hogy alföldi megyék, kerületek, székek stb. lakói szállították ide a kősót. A fuvarosok ez esetben borral kereskedtek.50 Is48 AOD. 102 (DF 253 396.)., DL 15 060, 32 680. Ismeretes, hogy az alföldi városok polgárai gazdasági kapcsolatban álltak az erdélyi városok kereskedőivel (Kubinyi 2000, i. m. passim).

49 Szeged Somogyhoz fűződő gazdasági kapcsolataira mutat az a tény, hogy az 1522. évi tized- lajstrom szerint a városban és környékén 24 személyt Somogyinak neveztek. Eme helység polgárai a szerémi nedű mellett somogyi és baranyai borral kereskedtek. Szeged története I. Főszek. Kristó Gyula. Szeged, 1983. 402., 436-437., 464—465., 472—176., 570-576. (a továbbiakban: Szeged története); Kubinyi 2000, i. m. 174-176, 182-183.; 1517-ben az erdélyi püspök gyalui számadásai között találkozunk somogyi borral illetve üresen 6 somogyi és 51 erdélyi boros hordóval (A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső stb. I-XII. Pest, Bp. 1871-1931. XII. 380. - a továbbiakban: Zichy). A számadás önmagában tanúsítja, hogy az ital nem a hasonló nevű (Küküllő megye) településről származott. A somogyi hordó az 1542. évi pozsonyi harmincad naplók tanúsága szerint 10 1/3 akós volt (pozsonyi mérték szerint 555 liter lenne), míg az erdélyi hordók a 16. század közepén 436 illetve 872 liter bort fogadtak be (Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a 16. század közepén. Bp.1988. 90.; Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek. Bp. 1991. 147, 181. - a továbbiakban: Bogdán 1991). Szeged és Erdély (benne a borkereskedelem) illetve Torda magyarországi kapcsolatai még feltárásra várnak, hisz példaként idézett adatunkból még természetesen nem következik, hogy Erdélyben széleskörűen fogyasztották volna Somogy megye italát.

60 Mátyás 1472. évi dekrétumában van szó arról, hogy a somogyi borok „..per populares curri- feros patriarum campestrium salibus nostris regalibus permutata deferuntur, quibusvis vinis et ipsi populares et patrie campestres usum habent non mediocrem," (Decreta regni, i. m. 207.). Thuróczy János a szkíták hódításával kapcsolatban Diodorusra hivatkozva használja a ,patriam... montanam, ... campestrem” fordulatot. Ugyancsak Diodorus alapján eme nép hódításairól szólva „montana... campestria” szavakat találjuk Bonfininél. Nála a Don s Dnyeper vidéke „campester est et planus”, (lásd A magyarországi középkori latinság szótára. II. Kiadásra előkészítette: Boronkai Iván. Bp. 1991. 25-26., ugyanitt a „campus" jelentéseit is). Horváth János Thuróczy említett helyét hegyvidéki hazaként illetve síkvidéki [hazaként] fordította (Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford. Horváth János. Bp. 1980. 18. [„Pro memoria”] ). A 16. század első feléből való szótárak egyikében a campus értelme úgy tűnik fel, mint „selus mező”(Szamota István: A Murmelius féle latin-magyar szójegyzék 1533- ból. Bp. 1896. 5.), míg másutt a „campestria loca”-ra a „lapach helyek” /t.i. sík/ magyarázatot találjuk meg (Melich János: A gyöngyösi latin-magyar szótártöredék. Bp. 1898. 149.). A „patria", „campus”, „campester" jelentéseire lásd még C. Du Cange: Glossarium mediae et infimae Latinitatis. Nachdruck. Graz, 1954. II. 60., 67-69., VI. 213.; Kézenfekvőnek látszik, hogy a „patrie campestres” fordulaton a földrajzi értelemben az Alföld folytatását képező szomszédos sík középtájat, a Mezőföldet értsük, amelynek a neve 1563-ban az itteni Mezőszilas elnevezésében bukkan fel (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. Bp. 1988. 130., 137.). Köztudott, hogy Somogy borával a pestiek mellett elsősorban eme tájegység szélén lakó székesfehérváriak üzleteltek (akadt olyan polgár, akinek szőlője volt ezen a vidéken). Ugyanakkor a koronázó város gátolta Fejér megye településeinek a városiasodását (Kubinyi András: Székesfehérvár helye a középkori Magyarország városhálózatában valamint Fejér vármegye központi helyei között. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk. Erdei Gyöngyi, Nagy Balázs. Bp. 2004. 284.). A többes szám („ patrie campestres") alkalmazás nagyobb területet sejtet. Kézenfekvő, hogy egyszerűbb és olcsóbb lehetett Szeged illetve az Alföld felől szállítani sót a dunántúli megyébe. A „patrie campestres ” mögött tehát az alföldi tájakat kereshetjük, és — nézetünk szerint — a törvény az errefelé élő közrendűről szólha-