Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Blazovich László: Az Első Litván statútum
60 BLAZOVICH LÁSZLÓ 1253-ban megkoronáztatta magát, ám hatalma csúcsán az ellene forduló fejedelmek meggyilkolták. Elkezdett munkáját Gediminas (1275-1341), annak fia, Algirdas (1345-1377), valamint unokája Jogalia (lengyelül Jagiello, magyarul Jagelló 1377-1437), a dinasztia névadó tagja folytatták, miközben a belső hatalmi harc sem szűnt meg. Algirdas halála után Jogalianak testvérével, Kestutis-szal kellett felvennie a harcot, majd meggyilkolása (1382) után annak fiával, Vytaustas-szal folytatódott a vetélkedés. Végül, hadi és diplomáciai bonyadalmak után 1392-ben úgy egyeztek meg, hogy a továbbiakban Jogaila lengyel királyként országának kormányzati gondjaira fordítja figyelmét, ugyanakkor a Litván Nagyfejedelemséget unokaöccse kormányzására bízta, aki Nagy Vytaustasként vonult be a történelembe, mivel uralkodása alatt kiterjedésében a legnagyobb méretet (1 millió km2) öltötte az ország. Déli határa a Fekete-tengerig terjedő pusztákig ért, keleten 200 km-re húzódott Moszkvától, nyugaton a vele unióban lévő Lengyel- ország határolta, északon pedig vékony csíkban a tengerhez is kijutott. Jogalia 1386-ban feleségül vette I. Lajos királyunk lányát, Jadwiga (Hedvig) lengyel királynőt, és II. Wladislaw (Ulászló) Jagelló néven királlyá koronáztatta magát. A korábban a lengyel urakkal kötött krévei (Krewo) egyezményben vállaltakhoz híven megkezdte Litvánia katolikus hitre térítését. Jóllehet a nép nagy része pravoszláv maradt, azzal, hogy az urak felvették a katolikus hitet, az országot Európa nyugati részéhez kötötte. A Lengyel Királyság a krévei szerződés értelmében a nagyfejedelemséget egyenlő félként fogadta el, az megtartotta önálló hivatalszervezetét és hadseregét. A dualista rendszerben a közösen megválasztott uralkodó és a közösen megválasztott szejm gyakorolta a hatalmat. A perszonálunió kis szünettől eltekintve 1572-ig, Zsigmond Ágost haláláig állt fenn.4 A 14. század második felétől kezdett kialakulni a jobbágyrendszer, illetve a mágnások és a bojárok (középnemesek), nemkülönben a kisnemesek rétege. Létrejöttek a faluszerű települések, és elindult a városi fejlődés. A városok ebben az időben inkább csak nagy falvaknak tekinthetők. Tehát kialakult a nyugat-európaihoz hasonló társadalom-szerkezet, amelyet és amelynek törvényeit először az államjogi kérdésekkel együtt az Első Litván Statútum írta le. Ezen rendelkezések egész Litvánia területén hatályban voltak.5 A lengyel kultúra a katolicizmus terjedése nyomán is egyre nagyobb hatást gyakorolt az ország népére, akik ruszinoknak nevezték magukat, és nyelvük alapját képezte a mai fehérorosz és ukrán nyelvnek. A litván kancelláriában ennek megfelelően az ügykezelés és a beszéd három nyelven folyt: jobbára ó-fehéroroszul, ritkábban latinul és lengyelül.6 E helyzetből következően készült el az a három kézirat, amelyet a fakszimile kiadásban találunk. A Statú4 Bojtár: Litván kalauz, i. m. 21-33.; Multimedialna Encyklopedia Powszechna. Edycja. 2001.; Lásd még August Ludewig Schlözer-Ludewig Albrecht Gebhard: Geschichte von Littauen, Kurland und Liesland. Halle, 1785. 97-189. 190-300.; Jerzy Topolski: Lengyelország története. Bp. 1989. 75-94., 99-130.; Szokolay Katalin: Lengyelország története. Bp. 1996. 41-69. 5 Bojtár: Litván kalauz, i. m. 35-36. 6 Juliusz Bardach: Statuty Litewskie w ich kr^gu prawno-kulturowym. In: Juliusz Bardach: O dawnej i niedawney Litwie. Poznan, 1988. 17-28.
