Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Vizkelety András: Deus pictor
378 VIZKELETY ANDRAS Septimum studium est custodis, ne capiatur ciuitas uel castrum, uel ne fures asportent racemos, Ys. V [5, 1]: Vinea facta est dilecto meo in cornu filio olei, et sepiuit illam, et Ys. LXII [62, 6] dicens: Super muros tuo[s] Iherusalem constitui custodes, scilicet angelos et prelatos. Ista septem studia debemus annunciare. Primum est pictoris, vt formet, secundum uenatoris, vt sibi siluestres homines conuertat, tercium piscatoris, ut submersos in luto peccati extrahat, quartum aucupis, ut leuos et inconstantes laqueos pene illaquet, quintum pugnantis, ut diabolum deuin- cat, sextum sophistice opponentis, ut illi concludat, septimum custodis, ne quod habet, amittat. A hét ’stúdium’ közül csak a hatodik, a vitatkozás készségének megtanulása (studium sophistice opponentis) kapcsolatos intellektuális tevékenységgel, a többi, a festőnek, vadásznak, halásznak, madarásznak, katonának, őrnek való ’tanulás’, csupán mesterség, az ars, elsajátítását jelenti. Ezeknek a studium szóval való felértékelésével nyilván olyan hallgatói közösséget célzott meg a szerző, akik maguk is tanulmányokat folytattak. E ’mesterségek’ kifejtéséből (a vadászat, halászat, madarászás, katonáskodás természetesen emberek ’elejtésére’, azaz megszerzésére, megtérítésére, az őrzés ezek megtartására vonatkozik) pedig az derül ki, hogy a textus azoknak szól, akik maguk is ’emberek halászai’ stb., tehát ezen tevékenységükkel mintegy isteni tevékenységben vállalnak részt. Az első helyen kiemelt isteni stúdium, a festőé, nem illik ebbe az interpretáció-rendszerbe. A pictor elnevezés a Du Cange és a P-betűig már eljutott középkori latin szótárak adatai szerint mindenféle rajzoló és festő tevékenységet folytató emberre vonatkozhat.11 Szövegünkben a szó jelentésbővülésére találunk adatot, hiszen ez a tevékenység ebben az esetben alkotó, kialakító, formázó funkció végzését jelenti (formauit nos dominus), amit azonban a szöveg megkülönböztet a fiat szóval történő teremtési aktustól. A pictori tevékenységnek ilyen értelmű felértékelése nem idegen a patrisztika és a későbbi teológia nyelvhasználatában. A ’pictor — teremtő Isten’ hasonlat feltehetőleg Augustinus tekintélye folytán terjedhetett el, akitől Platon idea-tana nem volt idegen. Máté-kommen- tárjában fejti ki, hogy a festő, ha egy házat akar festeni, az már számára praecognita, és totum in arte... et in voluntate habet, ugyanígy a teremtő Istenben, az isteni Bölcsességben is kezdettől fogva megvan minden teremtmény, ami majd az időben lesz.12 Az Augustinusnak tulajdonított De cognitione verae vitae traktátusban még frappánsabb ugyanennek a hasonlatnak a megfogalmazása, amelyben használja a szövegünkben is előforduló, a Genesisre utaló imago és 11 A kéziratok illuminátorát vagy címerfestőket is így neveztek. Köszönöm Szovák Kornélnak, hogy „A magyarországi középkori latinság szótára” még meg nem jelent adatairól tájékoztatott. 12 Augustinus: Quaestiones VII in Matthaeum (PL 35, 1375): Sicut omnis creatura et ipse homo qui ejusdem Sapientiae personam mystice et inerrabili susceptione gestaturus erat, in ipsa sapientia tamquam Dei arte sempiterna semper erat, quamvis suis quaeque temporibus efficiat.
