Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Veszprémy László: Lotharingiai szentek hazai liturgikus könyveinkben

A további touli püspökök sorából az 1456 utáni váradi breviárium a 6. század első harmadában élt Mansuetus ünnepét (szept. 3.) őrizte meg, püspöktársának Apernek ünnepét (szept. 15.) a pozsonyi missalék „H” kézirata, valamint az 1341 előtti misekönyv a sanctoráléjában.

A verduni püspökök sora már alig képviselt a hazai kéziratokban, közülük Paulus püspök talán az egyetlen kivétel, számos előfordulással (febr. 8.). Meg kell emlékeznünk azonban még a térséghez kapcsolható Waldetrudis monsi apátnő ünnepéről (ápr. 9.) a sokszor említett premontrei breviáriumban, Hune- gundis, Hombliéres-i apátnő ünnepéről (aug. 25.), Theodard, Tongern-maas- trichti püspökről a pozsonyi kéziratokban (szept. 10) „A, B, C, H”.

Hasonlóképpen figyelemre méltó Victor és társai, a xanteni mártítok ünnepe (okt. 10) a premontrei breviáriumban, Amatus Sens-i püspök ünnepe (okt. 19) a pozsonyi „H” missaléban, Amantius, rhodezi püspök ünnepe (nov. 4.) több helyen, köztük ismét a pozsonyi „H” kéziratban.

Ugyanakkor nem találjuk a St. Truiden központtal tisztelt Trudo (nov. 23.) ünnepét, noha Köln kivételével minden székesegyházi templomban megülték ünnepnapját. Hasonlóan hiányosak a lüttichi püspök, Hubertus ünnepnapjai (máj. 30, nov. 3, szept. 30.). Érdekes, hogy a sok helyen Hubertussal együtt ünnepelt Tongern-maastrichti püspök Lambertus (szept. 17.) a magyar forrásokban számos alkalommal feltűnik.

Úgy látjuk, hogy több, főleg esztergomi eredetű, 14. századi kéziratban a lotaringiai szentek koncentrált jelenléte mutatható ki. Ezek közül is különösen az ún. pozsonyi kéziratok „A”, „H” misekönyveiben, illetve az ün. 1341 előtti kéziratban tűnnek fel e szentek, ami feltétlenül írott forrásokat, onnan származó szerkönyvekre visszamenő kapcsolatot feltételez. Ezekből korábbi századok gyakorlatára, vagy éppen a korai, 11-12. századi liturgikus kapcsolatokra vonatkozó következtetésektől határozottan tartózkodnék, bár e kapcsolatok régisége mellett is számos érv szólhatna.13 Ugyanakkor kétségkívül tekintettel kellene lenni e lotaringiai térség szentjeinek német-osztrák területen való jelenlétére, Hirsautól Regensburgig,14 15 nem függetlenül Triernek a korabeli kolostori reformfolyamatban játszott szerepétől. Korábban Kari Reinerth figyelmes lett az erdélyi szász ill. lotaringiai, köztük éppen a trieri szentkultusz közötti kapcsolatokra16. Akkor ő közvetlen kapcsolatokat tételezett fel a régiók között. Ezt azonban egy ettől független, vagy a közvetlen kontaktusokat éppen kiegészítő és felerősítő esztergomi kéziratos hagyománnyal igazolható „lotaringiai” jelenlét még könnyebben megmagyarázhatóvá teheti, hiszen a szász területek Esztergom egyházi irányítása alá tartoztak.16

LOTARINGIAI SZENTEK HAZAI LITURGIKUS KÖNYVEINKBEN 373

13 Vö. Györffy György: Árpád-kori oklevelek. Bp. 1997. 6.: 1046-ra.

14 Pl. Hirsauban 1091-ből Maximinus, Celsus, Valerius, Zweifaltenben 1109-ből Maximinus és Maternus oltárereklyéi mutathatók ki. Vö. M. Zender: Räume und Schichten, i. m. 212.

15 K. Reinerth: Der mittelalterliche Kult Maas- und rheinländischer Heiliger im südosteuropäischen Raum. Südostdeutsches Archiv 6 (1963) 43-57.

16 Erre a kapcsolatra lásd Solymosi László: Az esztergomi egyházmegye legrégebbi ünneplajstroma. (Szent Adalbert, Szórád-András és Benedek tisztelete az erdélyi szászoknál). In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. 88-95.