Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Veszprémy László: Lotharingiai szentek hazai liturgikus könyveinkben

LOTARINGIAI SZENTEK HAZAI LITURGIKUS KÖNYVEINKBEN

371

ben (vagy 689-ben, ill. 695-ben) elhunyt szent, Waldetrudis testvéreként a Mau- beuge-i monostor alapítójaként vált ismertté. Jelenléte a magyarországi liturgikus könyvekben is gyakori, a már említett premontrei breviárium litániájában is ott szerepel. Hasonlóan elterjedtnek, már-már univerzális szentnek tekinthető Pippin és Itta leánya, a 659 körül elhunyt Gertrúd ünnepe (márc. 17.), Nivelles monostorának alapítója és apátnője. A magyar liturgikus gyakorlat is átvette a róla való megemlékezést, litániában ugyanakkor ismét csak a már említett premontrei breviáriumban találjuk meg.

Elterjedettségnek örvendett az Ewald testvérpár is (okt. 3.), akik Willibrord környezetében térítettek és szenvedtek mártírhalált a 8. század elején. Ünnepük Magyarországon is elterjedt, litániában ismét a premontrei breviáriumban találkozunk nevével. Vele szemben már némileg Lotaringiában is korlátozottabb volt a vitatott történeti hitelességű Castor ünnepének (febr. 13.) népszerűsége, központja a St. Kastor monostor volt Koblenzben, ami hatással volt a trieri és kölni liturgikus gyakorlatra is. A hazai forrásokban egyedül a 14. század elejei pozsonyi eredetű, mint említettük esztergomi rítusú kódexcsoportban találjuk,8 az „A” és „G” sziglával jelölt kéziratokban (kalendáriumban és sanctoraléban).

A térségre jellemző („raumspezifisch”), mindenütt tisztelt szentek közé tartozik az 561 után meghalt Goar (júl. 6.), akinek tisztelete mindenekelőtt Trier- ben virágzott. A magyar forrásokban a Pray kódex mellett a már említett pozsonyi csoport kalendáriumában („A”), ill. e csoporthoz kapcsolódó „H” kézirat kalendáriumában,9 az 1341 előtti misekönyv sanctoráléjában találkozunk vele.

A 670 körül elhunyt Remaclus a térség meghatározó szentjei közé tartozik (szept. 3.). Aquitániából származott, majd itt megalapította a Stablo-Mal- medy kettős monostort, s Amandus utódaként valószínűleg Tongeren-Maas- tricht püspöke lett. A korábbikhoz hasonlóan neve a pozsonyi kéziratcsoport „A” ill. „H” kézirat, valamint az 1341 előtti misekönyv sanctoraléjában fordul elő.

A 8. század közepén elhalálozott Pirmin (nov. 3.), Reichenau alapítójának ünnepe talán azért is jelenik meg Magyarországon, mivel tisztelete már korán átterjedt a metzi és kölni egyháztartományra. A magyar forrásokban megtaláljuk a Pray kódex kalendáriumában, a pozsonyi misekönyvek csoportjának „H” kéziratában, ugyanott az „I” kéziratban, ill. egy 1363-as soproni misekönyvben.

A 384 körül elhunyt Servatius ünnepe szintén általánosan elterjedtnek tekinthető (máj. 13), sőt további központjai alakultak ki Quedlinburg és Goslar központokkal.10 A magyar források is befogadták. Nem véletlenül, a premontrei breviárium litániájában ő is helyet kapott.

A térségben jól ismert volt a 660 körül meghalt Kunibert kölni püspök (nov. 12.), akinek legendája nagy hangsúllyal számolt be a Meroving királyok8 Radó-Mezey, i. m. 101-111., ld. még Jávor Egon: Hét kéziratos pozsonyi missale a Nemzeti Múzeumban. Bp. 1942.

9 Radó-Mezey i. m. Nr. 14. 114-125. OSzK cím. 94.

10 Vö. Matthias Zender: Räume und Schichten mittelalterlicher Heiligenverehrung in ihrer Bedeutung für die Volkskunde. Die Heiligen des mittleren Maaslandes und der Rheinlande in Kultgeschichte und Kultverbreitung. Köln, 2. Aull., 1973. 61-88. (VeröfF. Des Inst, für geschichtliche Landeskunde der Rheinlande an der Universität Bonn.); (a továbbiakban: Zender: Räume und Schichten)