Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban

kapcsolatban állt a Mediterráneum legfontosabb kereskedelmi és emellett orvosi centrumaival. A 14-15. században Magyarország levantei cikkekkel való ellátásában is szerepet játszottak a ragusai kereskedők. Velencéből részben ra- gusai kereskedők révén érkezett a keleti import Zenggbe, majd innen került szárazföldi úton Zágrábba.50 Zsigmond király közbenjárásával a város elérte, hogy Genua és Velence után a pápa a hitetlenekkel való kereskedést a ragu- saiak számára is engedélyezte.51 52

Az Itáliában megszokott városi viszonyokra emlékeztető forgalmas kikötőváros már a 14. században példaszerűen megszervezte az egészségügyét. A város a pestis elleni védekezésül az elsők között állított fel karantént 1377-ben, amely a pestis kórokozóját nem ismerő korban a járvány elkerülésének az egyedüli racionális módját jelentette. Állandó városi orvosaik és sebészeik voltak, rendszerint két physicus és két sebész, akiket magas fizetéssel szerződtettek. Az egyetemen képzett physicusok 400, a sebészek 200 dukát fizetést kaptak. Jól képzett orvosaik (1280-tól) általában nem helybeliek, hanem itáliaiak, spanyolok és görögök voltak, akik képzettségüket a salernoi, páduai. bolognai vagy más itáliai egyetemen, vagy Bizáncban avagy az arab medicina spanyol központjaiban szerezték. Köztük páduai és bolognai professzorok, zsidók és olykor helybeliek is voltak. A sebészek között több helybeli akadt, mint az orvosok között. A városnak a 13. században már szerződtetett gyógyszerészei voltak, akik a kereskedelmi partner Arles, Montpellier és Nápoly városából származtak. Később a helybeli gyógyszerészeiket a gyógyszerészet szempontjából legfejlettebb városok gyógyszertáraiban képeztették ki.

II. Frigyes „Constitutio”-jának gyógyszerészeket érintő rendelkezése már 1272-ben bekerült a város statútumai közé.62

Korszakunkban is a város jól szervezett közegészségügyének mutatójaként 1385-ben egyidejűleg két “phisici salariati”, magister Christophorus de Bonivento és magister Albertinus de Padua és két “cirugici salariati ”, magister Petrus de Veneciis és magister Gregorius de Verona állt a város szolgálatában.53

Nevük alapján olaszok és világi emberek voltak, ami a jelentős számú olasz lakossággal rendelkező Ragusában természetes dolognak számított. Titulusuk a megbecsült polgárnak kijáró cím: “Sapiens et providus vir.” Foglalkozásuk révén tagjai voltak a kis tanácsnak, amely tulajdonképpen Ragusa egész kormányzását végezte, fogadta a követeket, a város nevében okleveleket adott ki, és a legfőbb bírói fórumot, valamint a város tisztviselőinek fegyelmi hatóságát is képviselte. A nagy tanács egy évre szóló, hosszabbítható mandátummal választotta őket.54 A fizetett orvos jelenléte az orvosi gondoskodás biztos garanciáját jelentette a polgárok számára, és esélyt adott a járványok elhárítására.

ORVOSOK A ZSIGMOND-KORI MAGYARORSZÁG VÁROSAIBAN 357

50 Pach Zsigmond Pál: Magyarország és a levantei kereskedelem. Bp. 1986. (Előadások a Történettudományi Intézetben) 6-7.

61 Fekete Nagy Antal: A magyar dalmát kereskedelem. Bp. 1926. 71. (a továbbiakban: Fekete Nagy)

52 Lauoslav Glesinger: Die Medizin im alten Dubrovnik. Irr Veteris Ragusae medicina et Pharmacia PLIVA, Zagreb, é. n. 99-102. (a továbbiakban: Glesinger); Hrvoje Tartatja: Das Apothekenwesen in Dubrovnik . Uo. 112-113, 115-116. (a továbbiakban: Tartatja)-, Diepgen, i. m. 248.

53 Gelcich József: Raguza és Magyarország. Bp., 1887. 96. (a továbbiakban: Gelcich)

54 Szabó László: Városi élet a középkori Dalmáciában. Bp. 1917. 30-31.