Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

N. Tahin Emma: Orvosok a Zsigmond-kori Magyarország városaiban

ORVOSOK A ZSIGMOND-KORI MAGYARORSZÁG VÁROSAIBAN

345

mennie a városból, nem kaphat napi fél arany tarenusnál magasabb honoráriumot. Ha a városfalon kívül lakó beteget látogatja meg, abban az esetben, ha a költségeket a beteg viseli, nem kaphat napi három tarenusnál többet, ha pedig ő viseli a költségeket, négy tarenusnál többet nem kérhet. Nem szabad a gyógyszerészekkel érdekszövetségbe lépnie, nehogy nyereségre törekedhessenek, és a gyógyszert a taxában előírtnál magasabb áron adják el. Tilos az orvosnak saját gyógyszertárat (statio) birtokolnia.

Arles város statútuma, amely a beteg lelkiismeretes kezelésének a biztosítására törekedett, részletesen intézkedett a városi orvos esküjéről, emellett a beteg kezelését megelőzően a beteggel vagy a beteg érdekeit képviselő rokonával kötött kontraktus módozatairól is. A városba érkező orvos (medicus) prakti- zálásának feltételéül szabta az orvos (fisicus), ill. sebész (s[i]rurgius) előtt letett vizsgát. A statutum az orvos és a gyógyszerész foglalkozásának szétválasztásáról hasonló szellemben rendelkezett, mint II. Frigyes „Constitutio”-ja.

A szakirodalomban nem lezárt kérdés, hogy az arles-i városi rendtartás orvosra vonatkozó cikkelye megelőzte-e II. Frigyes „Constitutio”-it, vagy azok hatása alatt született-e?6

Nemcsak az orvosképzést, hanem a sebészképzést is szabályozta Frigyes rendelkezése. A „salubris constitutio” a sebész számára kötelezően előírta az egy éves stúdiumot, hogy a medicinát és kiváltképpen az emberi test azon részeinek anatómiáját tanulmányozza, amelyek a sebészi képességeket fejlesztik. Csak az a sebész kezdhette meg a gyakorlatot, aki vizsgát tett az orvosi fakultás előadó tanárai előtt, és vizsgája abszolválását oklevél tanúsította. A magister címet is csak a hivatalból kirendeltek és a magisterek előtt szorgalmasan levizsgázott használhatta. A képzettségét bizonyító oklevél nélkül praktizálót ugyanaz a büntetés sújtotta, mint az orvos esetében.7

Az egyetemen az anatómia stúdiumának elmélyülésével a boncolás magától értetődővé vált. VIII. Bonifác sokat idézett, de félreértett bullája nem az orvosi célú boncolást tiltotta, hanem csak a keresztes lovagok azon szokásának kívánt véget vetni, hogy elesett társaikat „secálják”, hogy kifőzött csontjaikat otthoni földben temethessék el.8

Európa nyugati és középső régióiban, ahol az egyházi befolyás a tudományban is erősebb volt, mint az antikvitás világi felfogásából többet megőrző, a Kelettel állandó érintkezésben lévő déli zónáiban, a tanításban a gyakorlati oktatással szemben a teoretikus képzés került előtérbe. Az egyházi társadalomhoz tartozók sebészettől való eltiltása ugyancsak hozzájárult a medicina két diszciplínájának, a belgyógyászatnak és a sebészetnek a szétválásához. A boncolás gyakorlata is később kezdődött meg a nyugati és középső régiókban, mint Itáliában.9 Az orvosok teoretikus képzésének a kihatásaként az oktatás főleg a

6 'Wolfgang Hein-Kurt Hagen-Seppert: Die Medizinalordnung Friedrichs II. Eine pharmaziehistorische Studie. Eutin (Holstein), 1957. 11-13, 17, 48-52, 69, 83. (a továbbiakban: Hein-Seppert)

7 Hein-Seppert, i.m. 49, 50.

8 Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkor orvosi fakultáson Orvostörténeti Közlemények 147-148 (1994) 19. (a továbbiakban: Schultheisz)

9 Puschmann, i.m. 4. Schultheisz, i.m. 17.; Szumowski Ulászló: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve. Bp. 1939. 170. (a továbbiakban: Szumowski)', Carlo Malagola: Statuti déllé Universita e dei Collegi dello Studio bolognese. Bologna, 1888. 289-290.