Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Szende László: Łokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban
340 SZENDE LÁSZLÓ gyilkolását, amelyre Aversában került sor 1345 szeptemberében.49 A merénylet sikerességét az is elősegítette, hogy András elküldte azokat a katonákat, akiknek őrizetére bízta anyja, Erzsébet úrnő, Magyarország királynéja {quorum custodie commissus fuerat per dominam Elizabeth reginam Hungáriám matrem suam).50 így nekik már csak az a szomorú feladat jutott, hogy a holttestet Nápolyba szállítsák. A szerző mély átéléssel közvetíti Erzsébet királyné fia halála feletti gyászát. Annak ellenére, hogy egyszerűbb lenne elhallgatni, mint bármit is elmondani (securius est tacendum, quam aliquid dicendum), érdekes részletekkel szolgál. A királynét fájdalma idején urak és úrnők, szüzek és özvegyek, az ország valamennyi főembere felkereste, hogy osztozzanak gyászában. A királyné fia halálát igen heves fájdalommal siratta. Ezt látván mindannyiuk szíve meghasadt {corda omnium [...] scindebantur) a jajveszékelésben és az együttérzésben. A szerző is utat enged érzelmeinek, amikor arra kéri az Istent: ne engedje, hogy a föld magába fogadja András herceg ártatlanul kiontott vérét. A Dubnici Krónika őrizte meg azt a fejezetet is, amelyben Lokietek Erzsébet Martell Károly herceg legfőbb nevelőjeként jelenik meg.51 Martell Károly András herceg és Johanna utószülött gyermeke volt, akit Lajos az első nápolyi hadjárat idején, 1348. március 3-án Magyarországra küldött a túszul ejtett nápolyi Anjou hercegekkel, Durazzói Lajossal, Róberttel és Tarantói Róberttel együtt. Károly nevelését, jó erkölcsökre való oktatását {ad educandum, et bonis moribus imbuendum) nagyanyjára, Erzsébetre bízta. A szerző szerint erre a királyné alkalmas lehetett, mivel ebben a bekezdésben az igen bölcs {sapien- tissima) jelzővel illeti. Az anyakirályné teljesítette Lajos azon parancsát is, hogy Cikó mester, Miklós bán és Olivér úr Visegrádon őrizzék a foglyul ejtett hercegeket. A Dél-Itáliából hazatérő Lajos elé Erzsébet az ország nemeseivel {cum nobilibus regni) vonult, és a királyt Segesden nagy örömmel és tisztelettel fogadták, majd 1348. június 11-én Budára mentek.52 Nyolc nappal később azonban az Anjou-ház gyászba borult, mivel Martell Károly betegség következtében meghalt. A szerző itt árulja el, hogy Lajos királynak milyen tervei voltak a kis gyermekkel. „Az volt a szándéka, hogy Apulia királyává teszi őt apja, András király helyett, ha tovább élt volna.”53 Lajos és Erzsébet igen bensőséges kapcsolatára is találunk adalékot a Névtelen Szerzőnél. A második nápolyi hadjárat során, 1350-ben a magyar uralkodó Aversa ostrománál rendkívül súlyos sebet kapott: bal lábába egy nyílvessző fúródott. A nyíl vasát másnap csak 12 rántásra sikerült kihúzni. A király iszonyatos fájdalmat élt át, nem csoda, hogy már az eltemettetésén gondolkodott. Arra kérte a fejét tartó ferencest, hogy ha meghal, akkor vigye el fejét és 49 A gyilkosság rekonstruálására lásd Miskolczy 1937, i. m. 56-72. 50 ChrD. 144. Magyar fordítását lásd Küküllei - Névtelen 2000, i. m. 44. 51 ChrD. 151. 52 ChrD. 153. 63 Küküllei - Névtelen 2000, i. m. 51.
