Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Szende László: Łokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban
336 SZENDE LÁSZLÓ sirató asszonyt. Az arca a keserű könnyektől durván megváltozott, mivel az a király halála óta szüntelenül patakokban folyt, mint a vízesés. Panaszának orgonahangja még az eget is együttérzésre indította, és a Nap is homályba vonta sugarait. A gyász ellenére a királyné nem tört meg teljesen: másnap az ő parancsára (ob preceptum [...] domine regine) gyűltek össze az egyházi és világi méltóságok. Ekkor került sor az uralkodó méltóságteljes halotti menetére. A temetés végén Csanád esztergomi érsek beszédével megenyhítette a körülállók, köztük minden bizonnyal Erzsébet szívét.25 Az özvegy királyné férje halálának harmincadik napján, augusztus 14-én Visegrádon és Székesfehérvárott ünnepi misékkel emlékezett meg Károly Róbertról. A kíséret igen előkelő személyekből állt: a főpapokon és bárókon kívül tiszteletét tette Kázmér lengyel király és Károly morva őrgróf is. 26 Apja halála után pár nappal, 1342. július 21-én Lajost Székesfehérvárott, a főemberek, előkelők, bárók, lovagok és a magyar királyság nemesei közössége egyetértő akaratából, és kitüntetett keggyel királlyá koronázták. A Dubnici Krónika értesülése szerint a szertartáson édesanyja, Erzsébet úrnő, Magyarország királynéja is jelen volt a politikai vezetőréteggel együtt.27 A világiak közül név szerint Tamás erdélyi vajdát, Vilmos nádort említi. A koronázást Csanád esztergomi érsek hajtotta végre, segítői Miklós egri, László pécsi, Péter sze- rémi, Vid nyitrai és Lőrinc boszniai püspökök voltak.28 Erzsébet egyik legnagyobb horderejű vállalkozását Küküllei János munkája őrizte meg. A szerző pályafutását29 és krónikájának szerkezetét30 a történeti kutatás rekonstruálta. Küküllei igen részletes beszámolót közöl Lokietek Erzsébet 1343-44-es itáliai útjáról,31 amelyen maga a szerző is részt vehetett. A fejezetben a királyné a főszereplő. Az út célja az volt, hogy Erzsébet elősegítse András herceg nápolyi királlyá koronázását, mivel a fiatal Anjou herceg még mindig nem uralkodott leendő országában.32 Küküllei nem fogalmazott ilyen 25 A beszédre lásd Horváth János: Középkori irodalmunk székesfehérvári vonatkozásai. In: Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1972, 130-137.; Kristó Gyula: Szövegpárhuzam Telegdi Csanád érsek „műveiben”. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998,.173-175. 26 CH. I. 159. 27 Chronicon Dubnicense. Recensuit et praefatus est M. Florianus. Quinque-ecclesiae 1884. (A továbbiakban: ChrD.) 137. 28 Ha összevetjük a névsort a Lajos-kori szerkesztménnyel, kiderül, hogy az bővebb információkat tartalmaz. Az egyháziak közül részt vett még Mieszkó veszprémi, és Kálmán győri püspök. SRH I. 504. 29 Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllei főesperes működése. Levéltári Közlemények 51-52 (1980-1981) 9-23. 30 Kristó 2002, i. m. 94-97. 31 CH. I. 162-165. Magyar fordítását lásd Küküllei János: Lajos király krónikája. - Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Ford. Kristó Gyula. Bp. 2000 (a továbbiakban: Küküllei - Névtelen 2000), 12-15.; Miskolczy István: Magyar-olasz összeköttetések az Anjouk korában. Bp. 1937. (a továbbiakban: Miskolczy 1937) 44-55. 32 András herceget apja 1333-ben fényes kísérettel vitte Dél-Itáliába, ahol eljegyezték Johannával, Bölcs Róbert nápolyi király unokájával. A magyar király 1334-ben tért vissza országába, fiát Nápolyban hagyta Róbert gyámsága alatt, de amint a 14. századi krónikakompozíció is hangsúlyozza, nem megkoronázva (non tamen coronatum). SRH I. 502. Ennek később végzetes következményei lettek, mivel Andrásnak nagyon komoly ellentábora alakult ki Dél-Itáliában. Minderre lásd Miskolczy
