Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Szende László: Łokietek Erzsébet a 14. századi hazai elbeszélő forrásokban

334

SZENDE LÁSZLÓ

l.).6 Amikor Lajos két évvel későbbi születését írja le, hasonló jellegű ismereteket ad. Lejegyzi a napi dátumot (március 5.), azonban a helyszínt nem. Fontosnak tartja megemlíteni, hogy a király rokonának, Toulouse-i Szent Lajos tiszteletére keresztelte gyermekét.7 A krónikakompozíció András herceg 1327. november 30-i születéséről is hírt ad.8 Ugyanolyan rövidséggel tájékoztatja az utókort László herceg 1329-es haláláról, és székesfehérvári eltemetéséről.9

Sokkal plasztikusabb kép tárul elénk a Záh Felicián merénylet bemutatásakor, amelyről a 206. fejezetben olvashatunk.10 Záh Felicián tettének okát a történeti kutatás nem tudta egyértelműen tisztázni. Van olyan álláspont, amely egyértelműen Erzsébetet teszi felelőssé, hogy erre a merényletre sor kerülhetett. Ugyanis a királyi udvarban tartózkodó Kázmér lengyel herceg testvére, Erzsébet segítségével becstelenítette meg Záh Klárát, Felicián leányát.11 A királyné szerepe tehát igen gyalázatos ebben a történetben. Az így vélekedők legfőbb bizonyítékukat abban látják, hogy Erzsébet és Felicián kapcsolata kísértetiesen hasonlít Gertrúd és Bánk bán esetéhez.12 A szerző, bármennyire Károly Róbert híve volt is, a merénylet okáról nyíltan nem beszélhetett.13 Ezért állítja, hogy mindez az ördög sugalmazására történt (dyabolus misit in cor[...] Feliciani). Vélekedésüket alátámasztja egyrészt az Itáliában keletkezett monda,14 másrészt Mügein Henrik krónikája, mely szerint Záh Klára elcsábítása a királyné akaratával történt.15 Természetesen vannak olyanok, akik a királynét ártatlannak tartják, és más ürügyet keresnek Felicián vérengzésének. Lehetséges, hogy a korábban Csák Máté szolgálatában álló nemes nem törődött bele birtokai elvesztésébe,16 sőt legújabban még egy szervezett merénylet valószínűsége17 is felmerült. A különböző elemzések során világossá vált, hogy a szerző ismerte az 1330. május 15-én keletkezett ítéletlevelet, sőt fel is használta azt.18

6 SRH I. 490.

7 SRH I. 491.

8 SRH I. 492. Kristó Gyula álláspontja szerint ezt a rész az ún. „annalista” szerzőhöz köthető. Ennek bővebb kifejtését ld. Anjou-kori krónikáink. Századok, 101 (1967) 475-476.

9 SRH I. 492.

10 SRH I. 493-495.

11 Kristó 2002, i. m. 83.

12 Horváth János: Die ungarischen Chronisten der Angiovinzeit. Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae 21 (1971) 327-329. (a továbbiakban: Horváth 1971)

13 Mályusz Elemér: Krónika-problémák. In: Mályusz Elemér: Klió szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok Szerk. Soós István. Bp. 2003. (a továbbiakban: Mályusz: Krónika) 254.

14 A monda keletkezésére lásd Mátyás Flórián: Népmondák és történeti adatok Záh Feliczián merényletéről. Századok 39 (1905) 97-118.

15 SRH II. 218-219.

16 Petrovics István: Orgyilkosok Temesvárott: merénylet I. Károly király ellen. In: „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc. Szeged, 2000. 430. (25. jegyzet)

17 Tóth Krisztina: Hirtelen merénylet vagy szervezett összeesküvés. (Újabb adatok Zách Felicián merényletéhez.) Turul 76 (2003) 47-51. (a továbbiakban: Tóth 2003); Ezt a vélekedést nem fogadja el Tóth Ildikó: Egy 1331. évi adománylevél margójára. (Adalékok a Záh Fehcián-féle merénylet következményeihez.) Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica 117 (2003) 81. (32. jegyzet); Tóth Krisztina válaszát lásd Tóth 2003, i. m. 51. (13. jegyzet)

18 SRH I. 494. (2. jegyzet); Horváth 1971, i. m. 321-325. Az ítéletlevél magyar fordítását lásd Almási Tibor: Záh Felicián ítéletlevele. Aetas 2000. 191-197.; Az ítéletlevél római jogi vonatkozására