Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Szelestei N. László: A „De modo bene vivendi” című mű magyar fordítása középkori kódexeinkben - és 1612-ben . . .
324 SZELESTEI N. LÁSZLÓ kás szerint végződnek kolofonnal az egyes művek. A fordító Ebeczky (tl614), a mariánus ferences rendtartomány provinciálisa, az önmagukat Pozsonyban is óbudai apácáknak nevező klarisszák lelki vezetőjeként ismert.8 Mivel a kla- risszák fogadták be a domonkos apácákat is, azt feltételeztük, hogy az 1612-ben készített fordítás a De modo bene vivendi-nek a klarisszáknál valaminémű magyar nyelvű szöveghagyományozódását tükrözi. Nem így van. Ebeczky Sándor fordítása nem őrzi az említett kódexekben lévő fordulatokat, nyelvében és helyesírásában is teljesen eltér azoktól. Ebeczky kéziratának néhány helyesírási jellegzetességét felsoroljuk, annak részletes bemutatására fordításainak szövegkiadásakor kerül majd sor.9 Hangérték c - cs gy, ly, ny, ty sz, zs s (szóvégi) i (szöközi) i u, V ö, ő, ü, ű Jelölés Ebeczkynél ez - cs gi, li, ni, ti (előfordul gi, fi is) z s j (nagyon ritkán i) i (ritkán j) u ö, ü (nem következetesen ő, ű is) Ebeczky hangjelölései eltérnek a szakirodalom által az ebből a korból számbavettektől. Példa erre a cs és a kétpontos ö, ü használata, az i-vel jelzett lágyítás, az i és j következetes használata (néhol szóközi i elválasztás esetén j-vel), stb. Csak kéziratos forrásokban fordulnak elő hasonló jelölések, azok vizsgálatával azonban adós még szakirodalmunk. A magán- és mássalhangzók hosszúságának jelölése nem mindenütt következetes, de a tendencia kimutatható. Érdekes kiejtési változatokat megörökítő írásképekkel is találkozunk: például öruendeznij, öruendeznj, menieij, meniej. Az Érsekújvári-kódexben található fordítás kellemesen hangzó hullámzását már Vargha Damján méltatta.10 Ebeczky fordítása könnyed, lendületes, csak kevés helyen érződik rajta a latin eredeti. Bátran mellőzi a bonyolult igei és igeneves szerkezeteket, fordítása magával ragadja nyelvtörténetben járatlan olvasóját is. Alább párhuzamosan közöljük a mű 12. fejezetének (istenszeretetről szóló) latin alapszövegét és annak három fordítását: a Winkler-kódexből, az Érsekújvári kódexből és Ebeczky Sándor fordításában. 8 A kötet első lapjára Ebeczky az alábbi tulajdonbejegyzést írta: Sororum Conuentus de ueteri Buda V ö. Schwarcz Katalin: „Mert ihon jönn Aszonyotok és kezében új szoknyánk” - Források a klarissza rend magyarországi történetéből. Bp. 2002 (METEM-könyvek, 39). - Ebeczky Sándorról: 218-219.; az általa fordított kézirat leírása: 233. 9A nyelvi jellegzetességek összehasonlító vizsgálatához lásd Magyar nyelvtörténet, szerk. Kiss Jenő, Pusztai Ferenc, Bp. 2003. Középmagyar kor: 577-693. (További szakirodalommal.) 10 Vargha Damján: Szent Bernát, i. m. 9., 13.
