Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Süttő Szilárd: „Temporibus sanctorum regum Hungarie”

A „SZENT KIRÁLYOK” FOGALMA A 14. SZÁZAD VÉGI MAGYARORSZÁGON 321

ról a nosztalgiáról hagy nyomot, amivel e szerencsétlenségekkel elhalmozott királyunk fordulhatott a múltba, amikor, bár talán senki sem írta le, mégis mindenki zsigereiben érezhette a királyi nemzetség kiválasztott voltát. Ahogy Madách Kepler szájába adja, úgy érezhetett Béla király is: „De akkor hittek benne, nagy idő volt, / Most senki sem hisz, törpe az idő”. - Az érzés formába öntéséhez viszont kétségtelenül hozzájárult, hogy az Árpád-ház különféle körülmények közt szentté avatott28 tagjainak glóriája kisugárzott az egész dinasztiára, és ezáltal az Árpádok — akkor már csak emlékezetben élő — kiválasztottsága új arcot öltött.

Amennyire homályos azonban a kifejezés eredete, annyira világosnak tűnik eszmetörténeti végállomása. 15. századi forrásaink e tekintetben elvi jelentőségűnek minősíthető elszólásaira — bár némileg más összefüggésben — szintén Deér József mutatott rá:29 a Budai Krónika szerint „Mária királynéban kihalt Magyarország szent királyainak törzse mindkét nemben”,30 Bonfíni pedig a következő szavakat adja a Mátyás megválasztása érdekében szónokló Szilágyi Mihály szájába: „Régóta jól tudjátok mindannyian, mennyi bajt szenvedtünk el, amióta a szent királyok áldott nemzetsége Máriában kiveszett, és idegen uralkodókat kellett kunyerálnunk.”31 Nincs itt már szó se beata stirps-ről, se pogány karizmáról; egyáltalán, sajátságosán még az Árpádokról sem, minthogy őket a tőlük csak leányágon származó, a magyar nemesi jogszemlélet szerint velük tehát éppen nem feltétlenül azonos Anjoukkal ez a beállítás egynek veszi. Fölösleges is rámutatni, hogy Zsigmond éppúgy cognatus-a, nőági utóda az Árpádoknak, mint Mária:32 a Budai Krónikában olvasható biológiai nonszensz — szó szerinti fordításban ugyanis a szent királyoknak Máriában nem törzse halt ki, hanem magva szakadt mindkét nemben (in ... Maria ... defecit semen utrius- que sexus) — csak birtokjogilag értelmezhető,33 s így e megfogalmazásnak a vérségi felfogáshoz, amely pedig mind a beata stirps szerint való, mind a pogány

28 Erről lásd pl. Klaniczay: 1083. évi; Kristó Gyula-. Az Árpád-dinasztia szentjei és legendáik. In: Uő.: Tanulmányok az Árpád-korról, Bp. 1983, 359-368., 571-575. - Abban kétségtelenül igaza van Klaniczaynak, hogy az 1083-as szentté avatásoknak nincs közük a pogány szakrális elképzelésekhez (Klaniczay. 1083. évi, 31.), és ez utóbbiak a fejlettebb Nyugaton sem tartoztak az uralkodók kanonizációját előmozdító okok közé (Schmid, i. m. 168.), ettől függetlenül azonban ezen elképzelések összefüggésben állhatták a szentség kereszténységből eredő fogalmával Nyugaton is (Schmid, i. m. uo.), nálunk is.

29 Deér: Heidnisches, 103-104.

30 Chronica Hungarorum. Finita Bude Anno Domini MCCCCLXXIII in uigilia penthecostes per Andreám Hess. Hasonmás kiadásban újra kiadta a Magyar Helikon Horváth János fordításában, Soltész Zoltánná tanulmányával. Bp. 1973. 130. (A fakszimilében: „In hoc regina Maria tandem defecit semen utriusque sexus sanctorum regum regni hungarie."; e szavakat vette át a Dubnici Krónika is: Historiae Hungaricae fontes domestici. Volumen III. Recensuit et prefatus est M. Florianus. Quinque-ecclesiis, 1884. 194.)

31 Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította Kulcsár Péter. Bp. 1995. 698. (postquam illa sanctorum regum fausta propago in Maria defecit et alienos reges mendicare coacti sumus, que mala pertulimus, omnes iam diu novistis.” Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. Ediderunt I. Fógel et B. Iványi et L. Juhász. Tomus III. Decas III. Lipsiae, 1936. 208-209.)

32 Zsigmond IV Béla hatodfokú, Mária pedig IV Bélának és V Istvánnak is ötödfokú leszármazottja.

33 Lásd Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerk. Mezey Barna. Bp. 2000. 289.