Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Spekner Enikő: A magyarországi beginák és beginakolostorok 13. századi története

304 SPEKNER ENIKŐ ennek a közösségnek valamikor az 1240-es évekre keltezhető létrejöttét, ami­kor a források először megemlítik már egy szerzetesrendhez kötődő — melyet jelzett tagjaik „sanctimoniales” elnevezése —, de abba még nem inkorporált társulásként látjuk azt, ám a domonkos rendhez való tartozása végső soron a 14. században nyert megerősítést.17 Veszprémben Bertalan püspök építtetett Szent Katalin tiszteletére egyhá­zat, melyben apácaközösséget helyezett el, akiknek fenntartására különböző anyagi javakat biztosított.18 Az 1240-ben kelt alapítólevélből, mely már a meg­épült kolostor ellátásáról gondoskodott, nem derül ki, hogy a püspök milyen apácáknak szánta a kolostort. Erről az innen más helyekre elszármazott apá­cák visszaemlékezéseiből értesülünk, illetve IV Sándor pápa a püspöki ado­mányt megerősítő 1260-i évi, „Cum igitur sicut petitio vestra” kezdetű bullájá­ból.19 A dalmáciai Nonába, majd onnan Zárába a tatárjárás borzalmai elöl me­nekülők 1241-ben, a Margit királylányt a Nyulak szigeti kolostorba kísérők 1252-ben vitték magukkal itteni emlékeiket. Az 1270-es években néhányan kö­zülük rövid időre Dunapentelén is megfordultak. 1347-ben Nonában és Zárá­ban vizsgálat indult az ottani két Szűz Mária domonkos apácakolostor eredeté­ről. A vallomások egybehangzóan állították, hogy a dalmáciai zárdákat a Veszp­rémből érkezett öt apáca alapította és fény derült a veszprémi kolostor keletke­zésének körülményeire is. Kiderült, hogy már a kolostoralapítást megelőzően működött ott a Szent Katalin közösség - emlékezzünk vissza, mennyire kedvelt patrocíniuma volt ő a jámbor nők közös hajlékainak -, s a kolostoralapítással az őket gondozásukba fogadó domonkos szerzetesek kívánták a beginacsoportot a kolostori élet keretei felé irányítani.20 A Margitszigetre átköltözött veszprémi 17 MREVI. 240-241.; Árpád-házi Szent Margit, i. m. 147-148.; Magyar Országos Levéltár, Dip­lomatikai Levéltár 30 293. (a továbbiakban: DL); Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Ki­adják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. I-V Győrött 1865-1873., Ipolyi Arnold, Nagy Imre, és Véghelyi Dezső. VI-VIII. Bp. 1876-1891. VI. 258-261. No. 185. (a továbbiakban: HO); Scriptores Ordinis Praedicatorum. Recensiti J. Quetif et J. Echard.. I. Paris, 1719. IX. (a továbbiak­ban: Scriptores); Pfeiffer Miklós: A domonkosrend magyar zárdáinak vázlatos története. Kassa, 1917. 87-88.; Harsányi András: A domonkos rend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938. 110.; Mezey: Irodalmi anyanyelviségünk, i. m. 25.; Györffy. Történeti Földrajz, i. m. II. 371., 382.; Siklósi Gyula: Adattár Székesfehérvár középkori és törökkori építészetéről. Székesfehérvár, 1990. 68.; Siklósi Gyula: Székesfehérvár. In: KMTL, i. m. 626-628.; F. Romhányi: Kolostorok, i. m. 60-61. 18 CD IV/1. 192-193. „Noverint igitur universi, quod nos B. Catharinam Virginem, cuius precibus nos semper adiuuari credimus volentes nobis esse propitiam tam in corpore, quam in anima, in loco Vesprim quamdam ecclesiam in honorem eiusdem Virginis fabricari fecimus, et in eadem collegium Sanctimonialium collocauimus, ad quarum sustentationem sexdecim marcas argenti annuatim de con­sensu capituli nostri de redituum nostrorum prouentibus ordinauimus ...” 19 Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia maximam partem nondum edita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serie chronologica disposita ab Augustino Thei- ner. I—II. Romae, 1859-1860. I. 242. No. CCCCLVI. „ Dilectis filiabus ...priorisse et conventui moni- alium inclusarum ecclesie Sancte Catarine Vesprimiensis, ordinis Sancti Augustini, secundum insti­tuta fratrum Praedicatorum viventibus ...” (a továbbiakban: Theiner); Ui.: IV Márton pápa 1283. ok­tóber 15. keltezéssel kiadott két, „Sacrosancta Romana ecclesia” kezdetű bullája. Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Supplementa. Digessit Hodomir Sirotković. II. 1271-1309. Zagrabiae, 2002. 128. No. 62., 141. No. 77. 20 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XVIII. Ed. T. Smičiklas, Zagreb, 1904-1990. XI. 405., 421—122. „Interrogatus igitur per eundem fratrem Nicolaum vicarium frater Anselmus, si sciret, unde habuit originem et principium monasterium sororum Sancte Marie de

Next

/
Thumbnails
Contents