Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Solymosi László: Esztergomi őrkanonok levéltára 1421-ből

Solymosi László:

AZ ESZTERGOMI ŐRKANONOK 13-14. SZÁZADI OKLEVELEINEK LELTÁRA 1421-BŐL

Az egyházi levéltárak kezdetei az intézmények alapításáig nyúlnak vissza. Az első fontos megőrzendő dokumentum az alapítólevél volt. Az almádi bencés apátság 1121-ben kiadott alapítóleveléről tudjuk, hogy a felszentelését végző veszprémi püspök két példányban állította ki, és ezek egyikét az apátság, másikát pedig a veszprémi székesegyház levéltárában helyezte el.1 A csatári bencés apátság is őrizte Márton ispán alapítólevelét és felesége adománylevelét, sőt, fennmaradásuknak nagyobb esélyt adva, a szerzetesek valamikor a 12. század második felében mindkettőt bemásolták az akkor még birtokukban levő pazar kiállítású Bibliába.2

Az egyházi intézményekben, különösen a nagyobbakban, az egyházi és földesúri tevékenység fokozatosan növelte az oklevelek számát. Az intézmények meghatározott körében (a székes- és a jelentősebb társaskáptalanokban) az istenítéleti, majd a hiteleshelyi feladatok és az ezzel összefüggő írásbeli munka vállalása tovább gazdagította az egyházi levéltárak anyagát. Kiadványaik kezdetben chirographumok voltak, vagyis két vagy több példányban készültek, és ezek egyike az oklevelet kiállító egyházi intézmény őrizetében maradt.3 A 13. század közepére a székesegyházak, a gazdagabb társaskáptalanok jelentékeny levéltárral rendelkeztek. Egyfelől őrizték a saját életükkel és birtokaikkal kapcsolatos okleveleket, másfelől a vállalt istenítéleti, hiteleshelyi közfeladattal összefüggő írásbeliség termékeit, amelyek mások, a hozzájuk fordulók jogait érintették. A hiteleshelyi tevékenységbe utóbb bekapcsolódó monostorok és rendházak is hasonlóan gazdag forrásanyag birtokosai lettek. A fokozatosan gyarapodó okleveles anyagban a tájékozódás egyre nehezebbé vált, éspedig éppen akkor, amikor az oklevéllel való bizonyítás kibontakozása megkívánta, hogy

1 Diplomata Hungáriáé antiquissima. I. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini, 1992. 414.; Vö. Szovák Kornél-. Bárderdő. (Megjegyzések a középkori erdőhasználat történetéhez). In: Szavak-Nevek-Szótárak. írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Szerk. Kiss Gábor, Zaicz Gábor. Bp. 1997. 413. - A tanulmány elkészítését az OTKA T 46499 számú pályázata támogatta.

2 Fejérpataky László'. A Gutkeled-Biblia. Magyar Könyv-Szemle 1 (1893) 7-8., 12-13.; Wehli Tünde: Az Admonti Biblia. Bp. 1977. 15-16. (Művészettörténeti Füzetek 11); Vö. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. I-II/l. Szerk. Szentpétery Imre. Bp. 1923-1943., II/2-II/4. Szerk. Szentpétery Imre-Borsa Iván. Bp. 1961-1987. 74-75. szám. (a továbbiakban: Reg. Arp.); A magyar levéltártörténet kronológiája. 1000-2000. Szerk. Dóka Klára, Müller Veronika, Réfi Oszkó Magdolna. Bp. 2000. 17. (A vonatkozó középkori rész Érszegi Géza munkája.)

3 Solymosi László: Árpád-kori okleveleink grafikus szimbólumai. Aetas 1991. 3-4. sz. 24.