Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Oborni Teréz: Néhány megjegyzés a székely széki önkormányzat történetéhez

Oborni Teréz:

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A SZÉKELY SZÉKI ÖNKORMÁNYZAT TÖRTÉNETÉHEZ: MIKLÓSVÁRSZÉK 1624. ÉVI PRIVILÉGIUMA

Erdővidék. így nevezték már a középkor óta azt a kilenc faluból álló kis tájegységet, amely Sepsiszék nyugati peremén az Olt és az Ajta patak két egymásba torkolló, festői szépségű, erdőkkel övezett völgyében terül el. A kilenc falu Bárót, Nagybacon, Szárazajta, Középajta, Nagyajta, Bölön, Köpec, Miklós- vár és Bodos.1 A települések között igen korán kivívta magának a vezető szerepet Miklósvár, bár Orbán Balázs szerint a többiek között voltak nála népesebbek is. Mégis, az erdővidéki falvak a saját széki különállóságukért folytatott évszázados küzdelem során a Miklósvárszék vagy Szentmiklósvárszék elnevezést igyekeztek használni.

Miklósvárszék széki önállóságával kapcsolatban mára meglehetős konszenzus alakult ki a történettudományban, elfogadva a székelyföldi önkormányzatok története legutóbbi monográfusának, Pál-Antal Sándornak véleményét, aki szerint a „kis Miklósvárszék egyenrangú volt a három másik székkel, Háromszék tehát négy egyenrangú székből állt”.2 A szakirodalom azonban, Kállay Ferenctől és Orbán Balázstól máig terjedően, nem emlékezik meg sehol Bethlen Gábornak alább közreadandó privilégiumleveléről, amelynek tartalma egyáltalán nem elhanyagolható jelentőségű a székely székek, és ezen belül a kis Miklósvárszék önkormányzatiságának történetében. Az alábbiakban ezzel az apró adalékkal szeretnék hozzájárulni a székelység történetének kutatásához, illetve egyúttal tisztelettel köszönteni egykori egyetemi oktatómat, majd későbbi levéltáros kollégámat, Érszegi Gézát.

A székely önkormányzatok történetében az elmúlt századokban újból és újból fölvetődött az egyes székek státusának kérdése, azaz, hogy milyen kapcsolatban voltak főszékek illetve társszékek egymással és a fiúszékekkel, melyek voltak általában véve a fiúszékek, melyik hogyan viszonyult fő- vagy anyaszékéhez. Ilyen vizsgálatok esetében kérdés lehet az is, hogy mikor és milyen körülmények következtében alakultak ki az egyes székek, azaz tetten érhető-e az a történelmi pillanat, amikor létrejöttek az egyes széki (al)egységek. A székek középkorban kialakult rendszere és önkormányzatiságuk jellege változha1 Érdekes, hogy Szádeczky a felsorolt falvaktól északra, a már Udvarhelyszékben elterülő Vargyas districtust, a későbbi Bardóc-fiúszéket azonosította Erdővidékkel. Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Bp. 1927. (Reprint Bp. 1993.) 32.

2 Pál-Antal Sándor: Székely önkormányzat-történet. Marosvásárhely, 2002. 79. (a továbbiakban: Pál-Antal: Székely önkormányzat)