Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Bertényi Iván: Beszélhetünk-e kettős uralomról hazánkban II. (Kis) Károly országlása idején (1385. december 31. - 1386. február 7.)
24 BERTENYI IVAN ságra intő tényező valóban megszűnt, de a dolgok még távolról sem rendeződtek: 1386 elején két megkoronázott személy is tartózkodott a budai királyi palotában, 1386. február 7. után ebből ugyan csak egy maradt, Károly hívei azonban a délvidéken bosszúra szomjazva továbbra is hatalmon maradtak, sor került a Horváthi-Palisnai tábor felkelésére, ezt hamarosan követte Mária és Erzsébet fogságba esése, vagyis az akkor már csak egyetlen koronás király és gyámja kikapcsolódása a politikai események irányításából. A viszonylagos konszolidációra csak Zsigmond trónralépte (megkoronázása, 1387. március 31.) után lehetett számítani. Az anarchikus viszonyok közepette elképzelhető, hogy Be- bek Imre a kikristályosodási pontnak látszó Zsigmond felé (is) orientálódott, de Zsigmond megkoronázásáig nem nevezhette magát az ő udvara bírájának, ugyanakkor mint az uralkodói székhelyen működő, az egész országban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező királyi bíróság vezetője, az újonnan kialakult körülmények közt továbbra is az ország tisztségviselőjének tarthatta magát.10 Zsigmond trónralépte után — a várva várt konszolidáció bekövetkeztével — nemcsak privilégiális oklevelein,11 hanem egyszerű, perhalasztó levelein is büszkén hirdeti, hogy ő „Zsigmond úr, Isten kegyelméből Magyarország királya udvarának a bírája”,12 annak ellenére, hogy bizonyos értelemben most is kettős uralom van, hiszen a fogságából kiszabadult Mária nem egyszerűen királyné (azaz a király felesége), hanem nőkirályként is megkoronázott személy, s (épp az országbírón keresztül is) írásban ránk maradt parancslevelek útján eleinte gyakrabban, később ritkábban beleszól az ország kormányzásába.13 Süttő Szilárd elfogadja azt a megállapításomat, hogy királynéink általában saját nevükben is adtak ki okleveleket, de az 1386 eleji viszonyokat illetően a királynéi oklevéladásból kiindulva velem szemben ellentétes következtetésre jut. „Ami Máriának az államügyek irányításában való közvetlen részvételét, azaz folyamatos oklevelezését illeti, annak sem ténye, sem idevágó jelentősége nincs kizárólag igazolva. Mária és Erzsébet egyértelműen e kritikus 39 nap alattról keltezett oklevelei ugyanis adománylevelek, amelyek antedatálása, különös tekintettel a rendkívüli politikai helyzetre, egyáltalán nem zárható ki, egyébként pedig olyan királynéi oklevelekkel találkozunk ez időben, amelyek keltezésénél csak a terminus ante quem-et tudjuk megadni.”14 Mielőtt az egyes királynői levelek vizsgálatába bocsátkoznánk, mutassunk rá egy nagyon fontos különbségre, ami a királlyá koronázás tényén túlmenően is megkülönböztette Máriát az összes többi reginától: általában elmondható, hogy királynéink szoros kapcsolatban álltak az uralkodó királlyal, vagy királyi feleségek, vagy anyakirálynék, s így (mindkét esetben) az uralkodó politikájának támaszai, a végrehajtói voltak. Minthogy Kis Károly felesége, Margit Nápolyban maradt, az a tény, hogy Mária 10 Mária fogságba esése előtt, 1386. május 8-án „iVos comes Emericus Bubek, judex curie regie” intitulatiót — Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 86 206., DL 89 533., Mária fogságba esése után 1386. október 13-án ugyanolyan intitulatiót — DL 85 478., DL 91 926. - használ. 11 1387: DL 42 336. 12 1387: DL 62 280., 1391: DL 68 295. 13 Bertényi 1976, i. m. 186. 14 Süttő, i. m. I. 108-109.
