Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Németh Péter: Két szatmári család eredetéről
KÉT SZATMÁRI CSALÁD EREDETÉRŐL 237 Szekeresi László fiai: Tamás, István és László között 1364-ben, sőt 1382-ben is tartott.24 László négy fia közül kettő egyházi pályára lépett: László 1342-ben váradi, a nagyapja nevét viselő Lukács 1345-től erdélyi kanonok volt.25 1351- ben László négy fia: Tamás, László, István és Luka /!/ engedély kap Szécsi András erdélyi püspöktől, hogy a szekeresi Boldogságos Szűz tiszteletére emelt kápolnájukban misét és lelkészt tarthasson, mindezt az anyaegyház sérelme nélkül.26 Nem sorolva fel a Szekeresiekre vonatkozó számos adatunkat, csak azt kell még megemlítenünk, hogy a család utolsó férfitagjait, Tamás fia Ferencet és István fia Miklóst 1393-ban említik utoljára,27 és velük a család férfiágon kihalt. Szekeresi birtokrészüket a Rozsályi Kunok kapták meg.28 Éppen ez az utóbbi momentum az akadálya annak, hogy biztosan ki merjük mondani: a Szekeresiek is a Becsegergely nemzetség tagjai, Luka fia László leszármazottai!29 Egy várjobbágy eredetű család: a Piskárkosiak Az 1270-1272 közötti három év valamelyikén V István király adományából (Karászi) Sándort bánt bevezetik a Szabolcs megyei Devecser (Kemendeue- cher) birtokába, amelyet ugyan korábban vásárlás útján megszerzett már, de időközben elidegenítették tőle. A birtokba iktatást a Gutkeled nembeli Tiba ispán és fia, Tiba [a Gacsályi, Atyai és a Rozsályi családok felmenői] végezték több segítőtárssal együtt, akik közül Elekus és Gurke (Györk) szatmári várjobbágyok neve maradt fenn az oklevél 1333. évi átiratában.30 A választás minden bizonnyal az adományozott kérésére esett az utóbbiakra; Sándor bán egyik szatmári birtoka (Újlak) révén Györk, a gyügyei nemesek ősének földjével egyenesen szomszédos volt,31 Elekessel való kapcsolata nem ismert. Ez utóbbi fiához, Györgyhöz kötődően 1324-ben tűnik fel a Szatmár megyei Piskárkos falu, amelyről a család a nevét vette a középkoron át.32 A falu ezek szerint egyike volt azoknak a szatmári várhoz tartozó birtokoknak, amely minden bizonnyal IV (Kun) László idejében, Elekesnek a királyi szerviensek közé emelésével ke24 1364: DL 96 252., 1382: DL 96 574. 25 1342: Lad-i nati Lad-i de Zakeres /!/ clerici Transite, dioc. Regesta supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású adatai. Avignoni korszak. I—II. Összegyűjtötte és feldolgozta: Bossányi Árpád. Bp. 1916-1918. V reg.; 1345: Lad-o Lad-i de Zecheres, Luce Lad-i de — dioc. Transile. (Uo. CLXXX., CLXXXI. reg.). 26 Zichy II. 463. 27 Zichy IV 516. 28 Zsigmondkori oklevéltár I—II. Összeállította: Mályusz Elemér. Bp., 1951-1958., III—VII. Má- lyusz Elemér kéziratát kiég. és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993-2001., VIII-IX. Szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004. (A továbbiakban: Zs.) II/l. 1713. reg. 29 Ahhoz a tényhez, hogy a Rozsályi Kunok örökölték meg a Szekeresiek birtokát, semmi kétség nem fér, ugyanis 1418-ban „Kun” Miklós tompaszekeresi név szerint felsorolt jobbágyaival tört Kölesei Miklós fia György istvándi jobbágya, Egyed fia Tamás házára {Zs. VI. 2526. reg.). Már pedig az egyik Szekeresinek, Tamásnak volt a beceneve a „Tompos” (1367: DL 52 112.; A nagykállói Kállay család oklevéltára. Az oklevelek és egyéb iratok kivonatai. I—II. Bp. 1943. [a továbbiakban: Kállay] II. 1596. reg.). Ha feltételezzük a rokonságot, akkor vajon miért nem történt meg a Fülpösiek részéről legalább az igény hangoztatása Szekeres birtok tulajdonjogára nézve? 30 É.n. [1270-72/333]: DL 76 473.; Zichy I. 414., 333. 31 1329: DL 96 150.; AOklt. XIII. 329. reg.; 1329/447: DL 97 200.; AOklt. XIII. 54. reg. 32 1324: DL 96 115.; AOklt. VIII. 424., 435. reg.
