Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Magyar Eszter: Fa- és faszénellátás a három Garam menti bányavárosban
222 MAGYAR ESZTER hogy a Fuggerek felhagytak magyarországi tevékenységükkel. Helyüket kisebb jelentőségű német kereskedőcsoportok vették át, majd a nemesfémüzlet egyre nagyobb mértékben kincstári kézre került, és felette a magyar kamara helyett az alsó ausztriai kamara gyakorolt felügyeletet. Eközben a bányavárosokban tovább folyt a bányavárosi polgárok, kisvállalkozók kiszorulása a bányászatból, akik a művelési feltételek nehezedésével, a bányák további elvizesedésével járó nagyobb költségeket egyre kevésbé tudták viselni, és eladták bányarészeiket vagy a kamarának vagy bányavállalkozó társulatoknak. 1571-ben, a bányavárosok életében fordulópontot jelentő bányatörvény kibocsátásának az idején, a bányáknak már nagyobb hányada volt a kincstár, mint a helyi kisvállalkozó polgárok tulajdonában.15 A bányászat faszénnel és fával való ellátását az egyes városokban az eltérő körülményeknek megfelelően eltérő módon oldották meg. A nagykiterjedésű erdőterülettel és viszonylag fejlett, központosított erdőgazdálkodással rendelkező Körmöcbányán a tanács szervezte meg a bányászat faellátását függetlenül attól, hogy az adott bánya városi polgáré vagy idegen bérlőé volt. Tehette ezt azért, mert a környékbeli erdők városi tulajdonban voltak. Az ellátás közvetlen felelőse tanácsi alkalmazott, a városi Bergmeister volt, aki mind a favágást, mind a szénégetést koordinálta. Évente felmérte a bányászati és a városi szükségleteket, kijelölte az azévi vágásra szánt erdőrészt, amelyet felügyelete alatt a bányatulajdonosok termeltettek ki. A faszenet vállalkozók égettették a város jobbágyfalvainak a lakosaival, és a tanács közvetítésével adták el a felhasználóknak (Ez a rendszer jellemezte az anyaváros, Kuttenberg bányászatának faellátását is .) A városi tanács felügyelt a helyes mérték használatára és az árak alakulására is. Az egységesített, hitelesített mértéket a tanácsházán helyezték el. A tanács maga is égettetett szenet a városi napszámos szénégetőkkel, ezt főleg a polgárok, az iparosok használták, de így áthidalhatták az esetenként fellépő szénhiányt is, és megakadályozhatták, hogy az árak indokolatlanul felszökjenek. A fa- és faszénellátással kapcsolatban a tanács szerződést kötött a Körmöcbányán működő aranyolvasztóval, az un. cementezővei (a 15. században a királyné tulajdona volt) arról, hogy a faellátást biztosítja, és a szerződést fenntartották akkor is, amikor az olvasztót bérbe adták. A tanács kötelezte magát arra, hogy az olvasztó nyersanyagellátását továbbra is megoldja.16 A 16. században a rendszeres faszénellátást megnehezítette a háborús helyzet, az iratok tanúsága szerint a vállalkozók gyakran hivatkoznak arra, hogy a parasztok a török portyák miatt nem mernek az erdőkbe menni, és a mezőgazdasági idénymunkák idején egyszerűen félbehagyják a szénégetést. A városi tanács a faellátás megszervezésén kívül más módon is igyekezett a bányászokat segíteni, a tárnaépítéseknél, a vízelvezetőművek készítésénél a munkákat a városi ács irányította, és a városi napszámosok, zsellérek végezték.17 15 Schmidt 1834, i. m. 328-392; Magyar 1983, i. m. 109. 16 KL Tanácsülést jegyzőkönyv. 1590. 159. 17 KL T:II F:48 F:1 N:17.; Schmidt 1834, i. m. IV 324.; Szlovák Központi Bányászati Levéltár Selmecbányán. Rezervált erdők. Körmöcbánya 64.
