Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon

182

KUBINYI ANDRAS

ba jutottak a védőeszközei. Ne engedjék, hogy ő, amelyet vérük hullásával szüleik, mint megvesztegethetetlen férfiak megszereztek, még jobban elpusztuljon, valamint zsugoriság és hanyagság miatt a vérengző ellenségek hatalmába jusson. Erre kérik őket őseik sírjai és hamvai, akik értük és hazájukért tisztességes halállal estek el, a határvidéken állandó veszélynek kitett szerencsétlenek, „ezt végül minden szerencsétlen, elnyomott magyar, a Ti atyafiaitok, akik értetek, a szabadságért, a hazáért nem csak a munkájukat és tehetségüket, hanem a vérüket és az életüket is állandóan ontják az ellenség ellen.” Nem szavakkal és kiáltozásokkal, hanem tettel szabadíthatják meg őket. Vigyázzanak, ne engedjék, hogy a keresztény hittől a főembereink (principum nostrorum) zsugorisága és gyávasága miatt elszakíttassanak, és az átkozott törökök hatalma alá jussanak.

A fentiekben erősen kivonatosan ismertettem Bácsi Ferenc szózatát, amelynek teljes latin szövegét a függelékben hozom. A szöveg logikusan építi fel mondanivalóját, amelyet ügyes szónoki fogással Hungária szájába adott szónoklattal fejez be. A cél nyilvánvaló: ki kell használni a hatvani országgyűlés adta lehetőséget, és le kell számolni a gonosz főurakkal, akikkel nem lehet kiegyezni. A szövegezésből is vonhatók le következtetések. Tanulságos pl., hogy hatvani gyűlést nem diétának, vagy generalis congregationak említi, (a congregatio csak egyszer fordul elő, jelző nélkül,) hanem conventusnak, noha mind az 1525 (pesti) : 36, 42-47, 52. t.c., amely megtartásáról intézkedett,74 mind a király maga az országgyűlés után, 1525. augusztus 27-én kelt oklevelében diétának nevezte.75 Nem feltétlenül stiláris szempontok miatt lett az országgyűlésből conventus, hanem talán azért, mert a király, mint láttuk, először eltiltotta megtartását. Ez viszont arra utalna, hogy Bácsi még az uralkodó beleegyezése előtt írta meg szózatát, és tudatában volt annak, miszerint a gyűlés törvénytelen, így lényegében lázadást támogat. Véglegesen azonban nem foglalhatunk ebben állást.

Az „ellenséget” leggyakrabban a principes szóval nevezi meg, noha előfordul a potens, a magnas kifejezés is. A nagyurak principes elnevezésével találkoztunk már a valószínűleg Batthyány Orbán által írt „Császár Mihály”-féle feljegyzésben is.76 Ez nem csupán a két forrás szerzője közti kapcsolat mellett szól, hanem bizonyos fokig eltér a Werbőczy által képviselt „egy és ugyanazon nemesség” gondolatától. János királynak 1533-ban Buda város számára a főváros polgárainak nemességet, a városnak pedig új címert adományozó kiváltság- levelének humanista hatást mutató arengája megkülönbözteti egymástól a főurakat, a vitézlőket, a nemeseket és a plebejus népet.77 Mályusz Elemér az oklevél megfogalmazását Werbőczy Istvánnak tulajdonította. Szerinte: „Werbőczy

74 Josephus Nicolaus Kovachich: Sylloge Decretorum Comitialium Inclyti Regni Hungáriáé. I. Pesthini, 1818. 362, 364-367, 368.

75 Martinus Georgius Kovachich: Supplementum ad Vestigia Comitiorum apud Hungaros. III. Budae, 1801. 51-52.

76 Lásd fenn, 39. jegyzet

77 Podhradczky József: Cuspiniánus János beszéde, Budának ’s véle Magyar Országnak ezer öt száz negyven egyedik esztendőben lett romlása emlékezetére és harmad századára. Budán, 1841. 79.: „ut aly plebeji, aly Nobiles, Egregy aly, ac Magnifici nominarentur, et unicuique secundum virtutem dignus Titulus adscriberetur.”