Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Kubinyi András: Politikai vitakultúra a Mohács előtti Magyarországon
Kubinyi András: POLITIKAI VITAKULTÚRA A MOHÁCS ELŐTTI MAGYARORSZÁGON Bácsi Ferenc szózata a hatvani országgyűléshez (1525), valamint egy latin verse A politikusok mindig igyekeztek terveiket és tetteiket népszerűsíteni, valamint — ezzel kapcsolatban — ellenfeleiket befeketíteni. Ez egyáltalán nem a 20-21. század találmánya. Azt lehet mondani, hogy a középkor végén és az újkor hajnalán megsokasodtak az erre vonatkozó adatok, ami egyrészt az írás és olvasás nagyobb elterjedésének, másrészt a könyvnyomtatás feltalálásának következménye volt. A szónoklat ugyan kiváló eszköz erre a célra, nem véletlenül szokták kiemelni egyes politikai szereplőkről, hogy nagyhatású szónokok voltak, viszont a beszéd közvetlenül csak a jelenlevőket tudja befolyásolni. Számunkra most az írásbeli hatásgyakorlás a döntő. Terjesztésében, de részben célszemélyként is, tevékeny szerepet vállalt az értelmiség. A középkorvégi Magyarországon már számolhatunk viszonylag szépszámú világi értelmiséggel, amely között politikailag az un. jogtudó értelmiség játszotta a fő szerepet.1 A politikai propagandát mind a külföld, mind a belföld felé alkalmazták. A Habsburgok — III. Frigyes és I. Miksa császárok — pl. gyakran alkalmazták a „német nemzet” érdekeire való hivatkozást, nem egyszer nyomtatott röplapok formájában is.2 Ezen kívül felhasználták a népénekeket, mint amelyek különösen alkalmasak voltak az egyszerű emberek befolyásolására.3 A nyomtatás fel- használásában különben Mátyás király is követte őket, aki 1488-ban Strass- burgban adott ki III. Frigyes ellen egy röpiratot. Ez ugyan elveszett, de a csá1 A jogtudó értelmiségre ma is a legfontosabb: Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. (a továbbiakban: Bónis: A jogtudó); Vö. még a világi értelmiségre: Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-kor- ban. Levéltári Közlemények 39 (1969) 205-221.; Uő.: írástudás és értelmiségi foglalkozásúak a Jagel- ló-korban. Magyar Herold 1 (1984) 186-208.; Uő.: A Jagelló-kori értelmiség. In: Az értelmiség Magyarországon a 16-17. században. Szerk. Zombori István. Szeged, 1988. 7-21.; Jakó Zsigmond: írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976. 10-41.; Fügedi Erik: Verba volant...Középkori nemességünk szóbelisége és az írás. In: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 437-462., 533-538. (a továbbiakban: Fügedi: Verba volant) Sajnos, Fügedi gondolatébresztő tanulmánya nézetem szerint túl negatív képet fest a középkorvégi nemesség írástudásáról, ezzel azonban itt nincs helyem vitatkozni. 2 Vö. pl. Hermann Wiesflecker: Kaiser Maximilian I. Das Reich, Österreich und Europa an der Wende zur Neuzeit. V Wien, 1986. 454. (a továbbiakban: Wiesflecker: Kaiser); Karl-Friedrich Krieger: Die Habsburger im Mittelalter. Von Rudolf I. bis Friedrich III. Stuttgart-Berlin-Köln, 1994. 217.; Alois Niederstädter: Das Jahrhundert der Mitte. An der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. In: Österreichische Geschichte. Hrsg. Herwig Wolfram. Wien, 1996. 381. 3 Wiesflecker: Kaiser, i. m. V 454.
