Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Kőfalvy Tamás: Malmok és malomhelyek a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában (1254-1526)

MALMOK A PÉCSVÁRADI KONVENT HITELESHELYI GYAKORLATÁBAN 157

hanem az is, hogy a pécsváradi lakosok — köztük maguk a monostor szerzetesei —, de más környékbeliek is, továbbra is szívesen szereztek tulajdont e malomkörzetben.13 Erre szolgálnak jó például Nagy Kelemen fia: Gergelynek és fiának ügyletei. Gergely a leggazdagabb pécsváradi polgárok közé tartozott, anyagi gyarapodásában kiemelkedő szerep jutott a város környéki malmok és malomhelyek birtoklásának.14 15 1349-ben magától a pécsváradi apáttól és konventjétől nyert adományul egy malomhelyet, amely egy korábban vásárolt szántóföldje közepén, a Sreyberius mesterrel közös másik két malmától lejjebb feküdt. Gergely e helyre malom építését vállalta, amelynek hasznából minden évben ő és örökösei 20 báni dénárt tartoznak majd fizetni a pécsváradi egyháznak.16

1352-ben a konvent előtt16 az egyik részről a már említett Sreyberius mester, Pécs város bírája, a másikról pedig a pécsváradi Nagy Kelemen fia: Gergely cseréről számoltak be, amelynek nyomán Sreyberius, a Várkony faluból jövő vízfolyáson lévő három malomhelye közül azt, amelyik a Nevegy faluba vivő nagy út nyugati oldalán, a Gergely földjén lévő Osed nevű víz régi medre mellett található, és amelyen semmiféle építmény nincs, odaadja az említett Gergelynek, aki ezért cserébe a malmok völgyében,17 Vörös Jeklinus malma alatt elterülő kaszálóját adja, amelyet keletről a gaath nevű malomárok, nyugatról az Osed nevű víz régi medre, északról pedig Vörös Jeklinus kaszálója határol. Ezek az ügyletek azért is fontosak, mert a róluk kiállított oklevelek számos másik malom, illetve malomhely emlékét fenntartották. Ilyen az a — szintén Gergely vagyongyarapítását tanúsító — oklevél, amely szerint 1353 áprilisában a konvent előtt, az egyik részről a pécsváradi Vörös László, a másikról pedig az említett Gergely és Varga Rubyn megjelenvén, László azon öröklött fél malomrészét, amelyet Várkony falu vízfolyásán, Dethmarus özvegyének malmától lejjebb és Balázs fia: Tamás malmától feljebb birtokolt, és amely malom másik fele Rubyn tulajdona, annak beleegyezésével eladta Gergelynek.18 Gergely azonban nem csak a várkonyi malomkörzetben19 igyekezett tulajdont szerezni. 1352574-581., 590-600. Zengővárkony 4., 7., 8., 36., 38., 43-46. tételek, Pécsvárad 83., 95., 102-104., 192., 197., 212., 216., 224., 235., 241., 252., 253., 255. tételek.

13 Vályi György a 18-19. század fordulóján a várkonyi patakon 22 malmot említ, amelyek lisztjét Pécsett és Eszéken értékesítik. Idézi: T. Mérey Klára: Baranya megye útjai és út menti települései a 19. század elején. In: Tanulmányok és források Baranya megye történetéből VI. Szerk. Odor Imre. Pécs, 2000. 89.

14 Kelemenfi Gergely életére és pályafutására vonatkozóan lásd Kőfalvi Tamás: Egy pécsváradi polgár a 14. századból. In: Középkortörténeti tanulmányok, i. m. 79-85.

15 1349. március 16. A pécsváradi konvent 1358. május 10-i átiratából. DL 3683.; kiadása: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Andegavensis. Szerk. Nagy Imre-Tasnádi Nagy Gyula. I-Vn. Bp. 1878-1920. V 267-268. (a továbbiakban: AO.)

16 1352. január 11. A pécsváradi konvent, 1358. május 10-i átiratából. DL 3683.; kiadása: AO. V 540-541. Fordítása: In: Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009-1962). Történelmi olvasókönyv. Főszerk. Márfi Attila. Pécs 1996. 47—48. (fordította: Tanács Erika).

17 A várkonyi patak pécsváradi szakaszán több elnevezés is bizonyítja a malmok jelentőségét. Ilyen a pécsváradi hiteleshelyi oklevelekben fennmaradt malmok völgye (valle molendinorum). DL 3683.; kiadása: AO. V 540-541., ill. AO. VI. 41-42., a Hidasmalom és a Hármasmalom név is. DL 7101.

18 1353. április 1. A pécsváradi konvent 1358. május 10-i átiratából. DL 3683.; kiadása: AO. VI. 47.

19 A várkonyi malomkörzet tulajdonviszonyainak rekonstrukcióját lásd Gállos Ferenc-Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez. Pécs, 1975. 44. (Dunántúli dolgozatok 8.)