Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Gerics József: A képviselet középkori országgyűléseinken
Gerics József: A KÉPVISELET KÖZÉPKORI ORSZÁGGYŰLÉSEINKEN* Az európai és magyarországi korai rendiséggel foglalkozva, kutatásaim* 1 természetes kiinduló pontjának tartottam a tárgyra vonatkozó nemzetközi szak- irodalom nézeteinek kronologikus áttekintését. A kezdő mozzanatot az alapokat vető 19. század megállapításai adták. Belőlük fejlődött tovább a 20. század bontakozó szakirodalma. A kutatás nagyjában általános megítélése szerint a rendek a középkori társadalomnak olyan kategóriái voltak, amelyeket egymástól az élvezett jogok és a viselt terhek rendenkénti különbsége határolt és választott el. A szakirodalom a rendekre vonatkozó felfogását mindenek előtt a rendi gyűlések megítélésének és osztályozásának szempontjából fejtette ki. A rendi gyűlések európai kategorizálása tekintetében a francia Léon Cadier insztitucio- nalista rendszere , az ezt bíráló belga Lousse és az utóbbira támaszkodó olasz Marongiu korporatizmusa mutatja felfogásunk szerint az egyetemes szakiroda- lom fő vonalát. Rajtuk kívül az osztrák Mitterauer tevékenysége mellőzhetetlen. Definícióik egymással gyakran fő kérdésekben vitáznak, amint azt be is fogom mutatni. Ám a vitaellenfelek feltétlenül megegyeznek abban, hogy a rendi kiváltságok lényege: a politikai jogosultság. Ezt alapvetésnek tekinti mindegyikük. Cadier 1888-ban fejtette ki a franciaországi Béarn tartomány gyűlésére vonatkozóan definícióját. Ez egész Európára szólóan befolyásolta a rendi gyűlések szakirodalmát. Eszerint tartománygyűlésen adott tartomány kiváltságolt három rendjének (papság, nemesség, polgárság) szabályosan létrehozott, periodikusan összehívott és politikai, valamint kormányzati jogosítványokkal felruházott gyűléseken való egyesülése értendő. Legalapvetőbb jogosítványuk az adó megszavazása volt.2 * Ez az írás Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) c. tanulmány részben módosított szövegű változata (Századok 139 [2005] 353-366.). (Szerk. megj.) 1 Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. (a továbbiakban: Gerics 1987) 2 Léon Cadier: Les Etats de Béarn depuis leurs origines jusqu’au commencement du XVP siécle. Paris, 1888, 1. (Az adó megszavazására vonatkozó megjegyzése: „... la principale /attributioni est le vote de l’impöt”). - Egy régebbi tanulmányom jegyzetében a következő röviden fogalmazott megjegyzést írtam: „ Az utóbbi évtizedek nemzetközi szakirodalma a rendi jogosítvány, illetve a rendi gyűlés egyik lényeges ismertetőjegyének nem az adó megajánlását vagy rendkívüli jelentőségű, ünnepi gyűlésre való meghívást tekinti, hanem a döntés, a határozat meghozatalában való érdemleges közreműködést. Ennek figyelembe vételével a magyar városok országrendiségéről 1526-ig nem beszélhetünk .” Gerics József: A középkori rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásairól. In: Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp. 1995. Ž15. Eredetileg megjelent: Levéltári Szemle 37 (1987) 4. sz. 16. (10. jegyzet); Ehhez a szakirodalmi források idézésével készített megjegyzéshez Kubinyi András legutóbb a következő észrevételt fűzte:
