Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez

SZEMPONTOK AZ ERDÉLYI SÓBÁNYÁSZAT 15-16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ 113

kiderül, hogy nem csak hajók, hanem tutajok is közlekedtek erre), és lejegyezték az itteni rév tarifáját, szóltak a kereskedők olyan szekereiről, amelyeket 6 vagy ennél kevesebb ló húzott. Ezt az utóbbi szállító eszközt az 1581-ben lejegyzett itteni tarifa közönséges szekérnek nevezte.112

Noha „kisebb áruként” sót Lengyelországból hoztak be a Szepességbe, a lakosok ismerték a sószállításra alkalmas hazai kocsikat, hisz a vidék elvben a máramarosi kamara körzetébe tartozott. A késmárki oklevélhamisító szemmel láthatóan (nem véletlenül) összemosta a mázsaszekérnek illetve a sószállító alkalmatosságnak a fogalmát, amit azért tehetett meg, mert „a fehér arany” fuvarozására igen csak nagy, erős járműveket használtak. Mivel megesett, hogy a közönséges szállító eszközök közül a nagyobb, erősebb szekér elé hat vagy még több igavonót fogtak be, a hamisító könnyedén húzhatta meg a határt a számára kedvezőbb 6-8 lóban. Ugyanennyi vagy több igavonó vontathatta a nehezebb mázsaszekeret és a sót szállító alkalmatosságot.113

Oláh Miklós híradása szerint a máramarosi járműveket 16 vagy még több ökörrel húzatták. Máramarosban a 16.század közepén a járművekre 200-260 tömböt raktak, vagyis teherbíró képességük feltételezhetően legalább 2-2,5 tonna körüljárhatott,114 ami megfelelt eme alkalmatosság kora-újkori általános szállítási kapacitásának (2-2, 5 tonna). Ugyanakkor eme vidék szállító eszköze112 Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító joga. Bp. 1922. 58-65. 130., 212.,

232., 295., 309. ; Az 1543-as adatot megerősíti pl. Nagyszombat 1558-as határozata, amely azt írta elő, hogy közmunkára a polgároknak négylovas szekereket kellett küldeniük (A magyar törvényhatóságok jogszabályainak a gyűjteménye IV/2. Összegyűjt., jegyz. dr. Kolosváry Sándor, dr. Óvári Kelemen. Bp. 1897. 111.). ; Figyelemre méltó azonban, hogy az 1554: 9.tc. a jobbágyokat arra kötelezte, hogy a végvárak számára a fuvaros szolgálatot hat ökrös szekérrel teljesítsék. A törvényhelyből az is kiderül, hogy a parasztnép ekkor nálunk általában ökröket használt. Az 1597: 25.tc. szerint ezzel szemben az élelmiszerszállítás hat ökrös vagy négy lovas járművel történik. (Magyar törvénytár, i. m. II. 368., 820.); Az 1580-as években az érsekújvári hídon díjat fizető alföldi szekereket 4-7 ló húzta (Kocsis Gyula: Szolnok megyei települések állatkereskedelme és „szekerezése” a XVI. század második felében. Zounuk 1 [1986] 34.).; A tokaji vizsgálatra lásd MOL E 156. U et C. 89:2. 7v-8v.; Az 1581-es tarifa: Urbáriumok. 16-17. század. Szerk. Maksay Ferenc. Bp. 1959. 742. (a továbbiakban: Urbáriumok)

113 1446-ban búzával és zabbal megrakott három szekeret, amely Nagybánya felé tartott, 34 ökör húzott (egy elé tehát 10 jószágot fogtak - DL 13 969.). 1426-ban Szabolcs megyében a rác despota jobbágyaitól Kállón elvettek 4 hordó bort, amelyek igen nagyok lehettek, hisz szállításukra a szekerek elé 24 ökröt fogtak be (C. Tóth, i. m. 383. sz.). 1523-ban Tiszavarsányban, tehát az Alföld- ön, két nagy vasalt szekeret (amelyeken 4 hordó szerémi bort szállítottak) hasonlóképpen 24 ökör vontatott (Károlyi oklevéltár III., i. m. 145.). 1487-ben ugyancsak az Alföldön egy hordó bort szállító szekér elé 10 ökör került (Zichy XI. 323., 463.). Az 1522-es budai áriimitáció szerint a közepes szekeret ekkor négy ökör húzta (Történelmi Tár 1889. 373.). A 16. századi Erdélyben az öreg (nagy) szekér elé négynél több igavonót fogtak be (Erdélyi országgyűlési emlékek. II. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1877. 70., 182., 382.). 1627-ben a társzekeret 6 ló, a terhes alkalmatosságot 4 húzta. Az öreg szekér elé ökröket fogtak be. (Nagy Iván, i. m. 231.).; Pethe Ferenc szerint a 19. század elején a megnagyobbított alföldi járművet úgy megrakták szénával, hogy a 40-50 mázsás (kb. 2,2 - 2,8 tonna) terhet 6-8 ökör vagy 6-9 ló húzta el (A magyarság néprajza II/2. Irta: Győrffy György, Visky Károly. Bp. é. n. 264.).

114 Draskóczy 2004, i. m. 62. A máramarosi sókocka 16. század eleji súlyát 10 kg. körülire becsültük (lásd Kubinyi 1991, i. m. 270.).