Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

5. Pest megyei követ Kossuth Lajoshoz. Alkotmányos szabadságunk s csüggedetlen nemzetiségünk ősfészke a székely bércek között is magasztos lángra ébreszté e nemzet lelkesedését a szinte négy százados elszakadás kovácsolta láncokkal külön fűzött, de azonba testvérhazánk kebelében meginnepelt alkotmányos újabb események!! s kimondjuk e nemes lelkesedésünk mellett is borús fájdalmát lelkünknek, miért nem élhetjük egy percben át különszakadásunk kínjait, miért nem szakadhat föl börtönünk kapcsa, hogy mint főnix hamvaiból, testvérhazánk újabb világára ébredve üdvözölhessük az alkotmányos nap jótevő világát - kimondjuk-é, hogy alkotmányos életünk innen a Királyhágón meztelen koporsó, melyről a díszfényt irtózatos kezekkel csempészték el szabadságunk halottrablói!! Azonban, tisztelt Polgártársunk! a remény a kebel Istene - e lelkesít bennünket is hova hamarább megünnepelni egyesülésünk diadalát! Hiszen sorsunk nem lehet örökké a játszi fátum meteora - most jönni fog, ha jönni kell, egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán; igen, mert e szó: egyesülés olthatja el nemzetünk alkotmányos óhajtásainak tantaluszi kínjait. Tizennyolc nap óta Magyarhon nagy és dicső, és ezt nem daliák ezre, nem a hajdankorba megfélemlett Európának törvényt szabott kard hatalma vívta ki. Szavad, tisztelt Polgártárs! óriás szavad hatalma vívta ki újabb alkotmányos mozgalmak diadalát - szavad, mely, mint a fölbőszült óceán, hullámokat hányt a visszaélések hidrája fölébe. Szavad, tisztelt Polgártárs, miért egyaránt tisztelt a közvélemény őszinte méltánylása Germania ősfészkébe úgy, mint a Rákos terén, a Duna forrásánál úgy, mint a magyar tengerpart szélénél. Polgári nagyságod magasztos híre lelkünket is fölemelé irántadi méltánylatunk kifejezésére, fogadd ezt oly őszintén, mi őszinté[n] tárjuk ki lelkünket, s ebbe nincs a hízelgés atomának legkisebb része is, nincs, mert egy nemzet lelkéhez sima hízelgés gyáva szerepe nem férhet - fogadd el főként azért is, mert te valál első, ki határozott indítványként kimondád hazánknak testvérhonunkkali egyesülését. Egy óhajtásunk van, tisztelt Polgártárs! Élj soká Magyarhon polgári díszfüzérének tényezőjéül; élj soká polgári nehéz, de dicső pályád súlya alatt. Egyre kérve még Isten szent nevére, légy csüggedetlen kivívni azt: hogy a nemzet fiai hova hamarább dőlhessenek mint egy haza testvérgyermeke kebletekre, hogy így testvér kebleteken erezhessük, eggyé ol-