Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

Mi Erdély ifjúságának egyik jelentékeny tevőrésze vagyunk; kö­vetkezőleg jövendőben hazánk és a dinasztia összes erejében tényezők le­endünk. Mielőbb fel fogunk lépni a polgári élet sorompóiban. így is min­den percen részt vehetünk azon mozgalmakban, melyek leggyorsabban át­jőve a testvérhon határain, zászlóit már bérceinken látjuk lobogni. Mi azonban el nem ragadtatva az események pillanatnyi hatásától, meleg szívünk érzelmeit a hideg ész mérlegébe vetettük, s most hazánk és fölséged iránti legszentebb fiúi kötelességünknek tartjuk kijelenteni: Hogy Erdély átalakulását nem forradalmi, hanem törvényhozási békés úton óhajtjuk. Mi tehát alkotmányos reform, nem pedig forradalom baráti leendünk. Ezt kívánja helyzetünk komoly megfontolása. Azonban, fölség! ha nálunk nem is leend a szuronyok és ágyúk háborúja, de lesz, minden esetre, az emberész fegyverei - a gondolatoké. Gondolataink és eszméink pedig mindeddig a cenzúra vasbilincsei alatt, börtönbe voltak zárva. A börtönt nem törvényeink építették, követ­kezőleg lerontása törvényhozás útján sincs hatalmunkban. A sajtószabadság egy tükör, melyben a fejedelem népe gondolatát és érzését leghívebben láthatja. És így az magának az uralkodó dinasztiá­nak érdekében is nélkülözhetetlen. Azért tehát addig is, míg átalakulásunk nagy munkája elkezdetnék, a fölséged atyai kegyelmességébe helyezett tántoríthatatlan fiúi szeretet- és tisztelettel esedezünk fölséged szentséges színe előtt: méltóztassék mindenek előtt Erdélyben is - mint a testvérhon­ban - sajtószabadságot engedni, hogy a teendőkbeni összes nemzeti aka­rat a legnagyobb nyilvánosságra juthasson. Igen fölség! úgy látjuk, hogy hazánknak is igen sürgetős teendői vannak. Nem csak saját, hanem egész ország kívánatát visszhangozzuk te­hát akkor, ha fölséged előtt azért is könyörgeni bátorkodunk: méltóztas­sék atyailag intézkedni afelől, hogy Kolozsvárt, Erdély fővárosában men­nél előbb országgyűlés tartassék, mely magát a dolgok végeligazításáig állandónak nyilvánítván, legelőbb is a testvérhoni országgyűléssel, az egyesülés ügyében közlekedésbe bocsátkozzék, s e legszentebb teendő ki­vitelére mindent elkövessen. Mert Erdélyben minden szív és lélek meg van afelől győződve: hogy nemzeti boldogságunk csak a testvérhonnali egyesüléstől függ. Bol­dog nemzet akarunk mi lenni az alkotmányos szabadság szent pajzsa alatt, miután atyáink vétkét, az egyenetlenséget eléggé megbűnhődtük. Egye­sülnünk kell: hogy fölséged királyi trónjának megdönthetetlen oszlopai legyünk, s mint erős kőfal álljunk észak vagy nyugat megrohanása ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents