Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

minden becsületes polgárnak legnagyobb jutalma, önkeblükbe fogják örökíteni. Az európai események megtennék ugyan gyümölcseiket, az emberiség századok olta követelt jogait a szabadság kivívta, s mindnyájan egy szebb jövendővel nézhetünk szembe, azonba ne gondolják a tekintetes Rendek, hogy a megkezdett harc bevégezve, s a képzelt győzedelem megnyerve is volna. Az egymással küzdött érdekek és elvek háborújának csak kezdetén állunk, s ha valaha, most van szükség az akarat elszántságára, éppen úgy, mint szeplőtelen tisztaságára s mindenekfelett az erőt öregbítő egyetértésre, mert győződjenek egyfelől, hogy könnyebb léend a győzedelem kivívása, mint annak fenntarthatása. Ily környülmények között mélyen érzem megkezdett hivatali pályám fontosságát, de kényességét is. A nemes székely nemzet ugyanis csaknem egyetlen védelem bástyája az egyesülendő két testvérhaza legbecsesebb kincsének, a magyar nemzetiségnek s a magyar Szent Korona azzal szoros kapcsolatban álló fennmaradásának, és ezen meggyőződéssé erősített hit egyedüli biztosítéka a félelem által igen is felzaklatott indulatok nyugodalmának. Ezen kettős feladat, sikert ígérőleg s biztosítólag is vezetni a székely nemzet fiait, nemde? eléggé tanúsítja hivatalom fontosságát, melynek egyszersmind kényességét sem fogja tagadhatni az, aki megfontolja, hogy a kedélyek forrongó jelen állapotában, a tiszti tekintély eltompított hatalmával a régen sóvárgott újítási éldelet szomjas kívánatoknak megfelelhetni s a béketűrést vesztett szabadság ösztönét a vagyonés személybátorság által igényelt rend fenntartása kötelességével kibékéltetni, emberi erőt csaknem felülmúló feladat. Mindezek mellett is azonban bátran nézek ezennel megkezdett hivatali pályám jövendőjével szembe. Bízom ugyanis először önmagamban, elhatározott tiszta akaratom lévén nemcsak elvállalni, hanem lelkiismeretesen be is tölteni egy fejedelméhez, hazájához s nemzetéhez hü főkirálybírónak, a jelen körülmények által eléggé jellemzett s honárulás vétke nélkül meg sem szeghető kötelességeit. Bízom továbbá a nemes székely nemzet erélyességében s erényességében is, tántoríthatatlanul meg lévén győződve afelől, hogy mint méltó maradékai azon dicső emlékezetű elődöknek, kik nemzeti dicsőséget is hagytak örökségül reánk, a természet áldásaival halmozott hazán s polgári szabadságon kívül, meg fognak felelni a haza várakozásának, készek vérök ontásával is az alkotmányos rendes szabadság fenntartására, a haza és nemzetiség ellenségei megzabolázására s az egyesülendő két testvérhaza alkotmányos függetlensége, bátorsága s boldogsága biztosítására.