Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Levéltárak
hiúság sokszor kijátszák a legszentebb alkotmányos jogot. Nem éppen nem ez az eset [!] nagyercsei gróf Toldalagi Ferenc úr megválasztásában, kit a közszeretet s általános tisztelet jelölt ki nemes Székünk kebeléből annak sorsa kormányzására. Midőn hát méltóságtok e nemes férfiút iktatják be fontos tisztében - méltóságtok üdvöt hozó eljárásokat hálaérzettel köszönjük. Adja Isten, hogy méltóságtok szép pályájukban e naphoz hasonló sok örömnapok derüljenek érdemdús éltükre, soká, soká éljenek méltóságtok. Ötödször, kinevezett és beiktatott főkirálybíró méltóságos gróf nagyercsei Toldalagi Ferenc úr elnöki székét elfoglalván, a nemes Szék Rendjeihez a következendő beszédet tartja, mely is így következik: Tekintetes Nemes Szék Rendjei! Az emberiségnek, hazámnak s főbbként ezen nemes Széknek áldozni napjaimat volt elébb gyermekkorom, később ifjúságom legszebb óhajtása, s ezek egyike mostani vágyaim s reményeimnek is, s győződjenek meg a tekintetes Rendek, hogy a székely nemzet iránti forró szeretet azon egyetlen kincs, melyet éltem bármely vészei között is hajómból ki nem vetek, s melyet magammal fogok hordani kikötőmig. Tekintetes Rendek! Hallak eskümet, haliák, hogy újból hittel kötelezem magamat arra, mit mióta gondolkozni kezdettem, keblembe hordok, tudniillik fejedelmemhez s hazámhoz hű lenni, ezen nemes Székben a rendet fenntartani, az igazságot mindenkinek belátásom szerint kiszolgáltatni, s ezen szép megye jólétét előmozdítani. Mily nagy feladatok! Mi sokat nem foglalnak magukba ezen néhány szók! S mennyire felelendek meg ígéretemnek? - azt a következés fogja megmutatni. Ösmérem én elhivattatásom célját, nem ösmeretlenek előttem azon sok különböző akadályok, melyek egy megyének kormányzását nehezítik, s éppen azért, mert díszes hivatalommal járó terheket már tapasztalásból is tudom, méltóztassanak tekintetes Rendek elhinni, hogy a főkirálybíróságot el nem vállaltam volna, kivált a jelen kényes körülmények között, ha arról nem lennék meggyőződve, hogy mikor ezen díszes, de terhes hivatalra a nemes Szék Rendjeinek oly mások feletti közbizodalma felszólított, s bennem vetett reményekkel megtisztelni méltóztatott, ugyanazon többség minden jónak kivitelében segédkezét nemcsak meg nem vonja, de tettel is minden jónak kivitelét segedelmezni munkás leend. Ily, és csakis ily feltétel és remény alatt voltam merész e hivatalt elvállalni és csakis ily feltétel és remény alatt folytathatom. Gondolják tehát a tekintetes Rendek, hogy mint a főtiszti beiktatásokkor divat szokott lenni, ígéretekkel fogok a tekintetes Rendek előtt
