Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

Ugyanis, miután a nemzeti lobogó kitűzésére fenn érintett napot a marótlakiaknak kitűztem volna, a helység elöljárói, az én híremmel és engedelmemmel, a közönség teljes akaratából ezen ünnepélyre egy hordó bort vásároltak, és azt azonnal Marótlakára le is vitték, de odamenetelemig azt ki nem csapolták, amint osztán magam is megérkezvén köziekbe, a bíró házánál az egész helységet összegyűlve találtam, odaérkeztemmel rögtön a helybéli pap után küldöttem, és kívántam, hogy mint helység jegyzője, jelenjen meg közöttünk, eleinteken vonakodott ugyan, de későbbre csakugyan méltóztatott magát megalázni, s minekutána kérdeztem volna, hogy a népnek ezen ártatlan és semmi veszélyt nem mutató örömébe úgy is mint pap, úgy is mint jegyző miért nem kíván részt venni, szóról szóra ezeket felelte: „hogy ma ünnep volna, semmit sem tudok, s nem is akarok tudni, azon zászlót is sem el nem fogadom, sem el nem ismerem, annyival is inkább a templomra kitűzetni meg nem engedem, nékem sem egy szolgabíró, sem egy főispán nem parancsol, én csak annak hiszek, annak engedelmeskedem, mi az udvartól jön; eligazítjuk mi az oláh nemzet dolgát Balázsfalván." Ezen beszédre, miután a népet a zászló jelentőségéről a mostani és jövendőbeli körülményekre nézve felvilágosítottam volna, a nép a dühösködő pap ellen tetemesen fellázadott, és miután nyilvánították volna, hogy ők a papnak nem hisznek - a pap ámító és csalárd, az eklézsiának többel adós, mint 1000 váltóforint, őket húzza, vonja, számolni az eklézsia jövedelméről nem akar, a templom az övék, abba a pap nem parancsol, ők a zászlót ki fogják tűzni a templomra, és minden jót a nemes vármegyétől s országtól várnak, ezeket így hallván, javasoltam a papnak, hogy távozzon el, és a reája nézve igen veszedelmes kitörést előzze meg, ez így meg is történvén, a falusbíró a zászlót a kezébe vette, és az egész falusi közönség örömzaja közt, harangszó mellett a toronyra kitűzték, innét a falu végén való réten megállapodtak, és táncvigalom közt a hordó bort minden kihágás nélkül egymás közt elköltvén, csendesen eloszlottak. Másnap reggel pedig a bíró egynéhányad magával felmenvén a paphoz, kérték, miszerint az eklézsiának nála lévő 1000 váltóforintjából adna ki 100 váltóforintot, mellyel a vett bort fizessék ki, ekkor az említett pap engemet és nagyságodat és nemes vármegye egész tisztségét botránkoztató mocsokkal kisebbítvén, az ellene szóló falusbírót arcul összepökdöste, s miután látta, hogy ellenem és a nemesség ellen a népet fellázasztani nem képes, a házából mindeniket kitaszigálta és megátkozta. Méltóságos főispán úr, nagyságos uram, a marótlaki papnak ezen kitörő és bosszús magaviselete tisztán arra mutat, miszerint e Mikás és más bujtogatok által elhintett lázasztó felhívások nála tökéletes vissz-