Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

meg lehet váltani anélkül, hogy a székelyek adóját növeljék; sőt hogy ellenkezőleg az kezesülni fog, már fentebb megmondottam. Mondják, hogy a székelyeknek rosszul esik, hogy ők, kiknek eleji a hazáért annyiszor vérzettek, most ennek szabaddá tett földjéből nem részeltetnek. Higgyétek el, atyámfiai, hogy ebben nektek is sok, igen sok van adva. Hiszen ha a föld szabad és szabadon mozoghat minden ember e honban, ki nyerhet többet, mint a munkaszerető és dologbíró székely. E hazának most van legnagyobb szüksége munkás kezekre. Ha a vármegyékre mentek, ott is szabadok, és munkátok, becsülettel szerzett pénzetek után könnyen megvagyonosulhattok; magyar rokonaitok tárt karokkal fognak oly munkás népet, mint ti, fogadni. Azért minden ajkon most e hangozzék: „legyen unió". Ausztriának roppant az adóssága, Magyarországot megkínálta, hogy esztendőnként 10 millió ezüstforintot fizetne. De ez országnak még van esze. Unió nélkül, meglehet, azt a nyakunkba nyomnák, ezért hát csak unió. E hazának mindig voltak saját kebelében élő ellenségei; minden, ki uniót nem akar, ki az unió ellen ármánykodik, a haza és a ti ellenségetek. Bécstől kezdve be egészen Brassóig mindenütt, kiváltképpen pedig a határszéleken, nagymértékben ármánykodnak ezen ellenségek. Ezek közt meg kell neveznem a testvérhonból a horvátok bánját, Jellacsicsot, Erdélyből a szászok grófját, Salment és még Rosenfeldet, egy bécsi tanácsost, kik az unió ellen bujtogatnak azért, hogy mi gyengék legyünk, hogy nemünket vérrel szerzett hazájából, mint mondják, Ázsiába kergessék; hogy a magyar nemzetet más nemzet szolgájává, jobbágyává tegyék. Ezt nem azért említem, hogy a jámbor szász nép vagy akármely más nemzet iránt gyűlölséget ébresszek, mert ők ezen gondolatra nem jöttek volna, ha ama saját emberségökből élni nem tudó, idegenek által lekenyerezett bujtogatok nem izgatnák; hanem nyilvános fellépésök minden esetre arra int, hogy mindenre készek legyünk, s ha utolsó csepp vérünkkel is, a magyar név és vér becsületét megoltalmazzuk. E haza reményét jelenleg a székelyekben helyezi, s e hazának bennünk nem szabad csalatkoznia. Amely fegyvert a jogbitorlás átkul kezeinkbe nyomott, azt most, ha kell, nemzetünk dicsőségére, ellenségünk megalázására fogjuk és tudjuk is használni. A háromszéki polgárkatonák, ezen erős és vitéz rokonink e kényes napokban a hazának igen nagy szolgálatot tettek, megtagadván a még Bécstől függő, hazánk s a magyar faj érdekeinek ellene dolgozó katonai kormánytól az engedelmességet, s tettleg polgár rokonaink, a polgári kor-