Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

ságra vezet, nem kételkedhetünk ebbe, mikor e kedves utunk[on] ön a ve­zérünk, ki a szép szabadságnak veterán és borostyános hőse vagy. Amennyibe engem illet, én egy classik hazába, Erdélybe szület­tem, hívtelen és áruló fia volnék édes és forrón szeretett hazámnak s szü­lötte földemnek, ha tagadnám, hogy annak csak neve hallására is nem ol­vad lelkem, s szemeim forrásai nem indulnak, de 12 évi itt létem meg­győztek engem, hogy ez imádott hazám csak a magyarországi unióba, testvériségbe lehet boldog, és éppen azért, hogy hazámat hasonlíthatatla­nul szeretem, nagyobb jót, nagyobb boldogságot néki nem kívánhatok, mint az uniót. O, szent unió, csak benned lakhatik a valóságos szeretet, a testvériség és egyenlőség!! Csak te benned található fel a dicsőség, sza­badság s hatalom magas culmenje. Azért, őszinte nagy férfiúságod, e forrón óhajtott útba követlek, de nem csak egyedül, közel még százezerhez vannak rokonaim, véreim a Szilágyba, kik szívem érzelmeibe osztoznak, és fő lelkipásztoruk szavát hallva, örömteljesen őt követik; nemsokára sietni fogok más egymillió­háromszázezer véreim között is Erdélybe, hogy nekik e nagy hírt s Ma­gyarország dicső nemzetének, a magyarnak nagylelkűségét és azon test­véries szeretetét, mellyel mindenkit nemzetkülönbség nélkül megölel, megvigyem, és a különben is igenis rokon hajlamukat a dicső magyar nemzet iránt csekély tehetségem szerint gyullasszam, vagy inkább ezen már bennük kitörő Vezúvként égő érzelem özönéhez az enyémmel is csat­lakozandjam. Talán kételkedel, nagy férfiú, oláh nem s nemzetem a magyar nemzet iránti rokon és testvéries vonzalmáról? Ősi és a történészet csalha­tatlan igazságán alapul - midőn a magyar nemzet, mely győzelmei által rettegéssel tölte el keletet és nyugatot, és azért megijedt szarvasokként szaladnak vala előle a többi népek, egyedül az oláhok maradnak meg a magyarokkal. Bihari oláh fejedelem, Menmorut Árpád magyar fejedelem nagy örömére ennek fiának, Zoltosnak adja leányát, és halála után engedi át bi­rodalmát is. Nótárius C. 52. 74 Tuhutumot az erdélyi oláhok, látva Gelou fejedelmük halálát, önkéntesen kezet nyújtva fejedelmül választák ma­guknak. Nótárius C. 27. 75 - és ha ezen barátságos és rokon érzelem az oláh nemzet részéről a magyar nemzet irányába még akkor is kitűnt, ami­kor a magyar nemzet egyéb nem vala, mint a világ rettegése, s most, mi­nek utána 8 századok szép során át a közös haza és fejedelemért a csaták­74 Anonymus Gesta Hungarorumának 52. fejezete. 75 Anonymus: i. m. 27. fejezet.

Next

/
Thumbnails
Contents