Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Kutatástörténeti visszapillantás (Benkő Samu)

§tefan Pascunak, a munkaközösség vezetését azonban megtarthatta. A megjelentetés reményében felkérte aligazgató utódját, hogy ő is vegyen részt a készülő kiadvány szerkesztésében. Kompromisszumra való hajlandósága ellenére Cherestesiu négy kötet elkészülte után 1971-ben úgy halt meg, hogy még az első megjelenését sem érhette meg. Pascu viszont addig alkudozott főleg a Párttörténeti Intézet körül csoportosuló tudományirányítókkal, hogy sok iratot kihagyva engedélyezték a kiadást. A háttérben folyó ügyködésről mit sem tudva hivatott magához Constantin Daicoviciu engem és Kovács József osztályvezetőt, és felvilágosítást kért arról, hogy mi jogon került a kézirat címlapján első helyre Pascu neve. Hozzá mint a Román Akadémia Történettudományi Osztálya elnökéhez küldte el a kéziratot jóváhagyásra az Akadémiai Kiadó. Felvilágosításunkra, hogy még Cherestesiu kérte fel Pascut a forrásgyűjtemény szerkesztésében való részvételre, igazgatónk ingerülten azt mondta: biztos benne, Cherestesiu nem arra kérte Pascut, hogy a címlapon első helyre írja a saját nevét. Az is köztudott volt, hogy a Bukarest-Kolozsvár között közlekedő gyorsvonat hálókocsijában bekövetkezett hirtelen halála előtti napon az Akadémia elnökségi értekezletén Daicoviciu rendkívül ingerült hangon kifogásolta Pascunak a kötettel kapcsolatos eljárását. 8. A forrásgyűjteményünk szerkesztése és kiadása körüli félévszázados bonyodalmakról szólva a személyi összefüggések miatt meg kell emlékeznem Trócsányi Zsoltról, a budapesti kutatások támogatójáról és a román akadémiai kiadvány első két kötetének kritikusáról. Trócsányi Zsolt (1926-1987) Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte el felszerelkezését a történettudományi alapismeretekkel. Az 1947-1948-as tanévben a Bukaresti Tudományegyetemen tanult ösztöndíjasként, megismerkedve a román történetírás eredményeivel termékeny szellemi kapcsolatba került jeles román tudósokkal; később is nagy elismeréssel emlékezett meg Andrei Otetea professzorról, akit majd levéltárosként szívesen szolgált ki Tudor Vladimirescut és korát kutató búvárlatai idején. Erdély történelmének, főleg pedig a kis ország múltja írásos emlékeinek kitűnő ismerőjeként szíves készséggel állt rendelkezésére azoknak a román kutatóknak, akik a Magyar Országos Levéltárban Erdély múltját tanulmányozták. David Prodan az erdélyi jobbágyságról {lobágia in Transilvania. I—II. Buc, 1967-1968), Fogarasföldről (Urbarile Tárii Fágarasului. I—II. Buc, 1970-1976), Horeáról írt munkájában, Victor