Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)

Levéltárak

sebbre köszörülvén, erővel ragadná ki kezeinkből azt, mit, hogy nékiek adjunk s engedjünk, már annyira ütött órája. Ha mi nyíltan ki nem fejezzük a robot és dézsma eltörlése iránti készségünket s elhatározott szándékunkat: úgy a kormány fogja - mégpedig hihetőn, sietve - azt megtenni. És ekkor a parasztságnak nem kettőztetett leendene-e haragja ellenünk, s nem mondaná s mondhatná-e méltán: „imhol! mióta biztat a nemesség, hogy segít rajtunk; ad úrbért s engedményeket, s lám, utoljára is a kormány kénytelen azokat tőle számunkra s javunkra kicsikarni"? Én azt, hogy a népesség bármelyik osztálya hálát érezzen a kormány iránt, s ragaszkodjék ahhoz; ha tudniillik a kormány valóban alkotmányos és nemzeti, olyan, milyet most Magyarhonnak van szerencséje bírni, éppen nem tartom bajnak; sőt ily esetben a kormányhozi csatlakozást szerencsés és szükséges körülménynek tartom. Azonban valamint merek kezeskedni arról, hogy a mostani felelős magyar minisztérium világért sem akarná a nemesség s birtokosság rovására tenni magát a parasztság előtt népszerűvé, úgy vallom azt is, miként, ha az erdélyi kormány nagyon - s a birtokosságot megelőzni kívánván - sietne az úrbér s dézsmaeltörlések kihirdetésével: állna rá nézve az, minek állított mondásáért engem üldöztek s bebörtönöztek; de amit, ha a terrorizmus ama átkos időszaka még mind tartana is, nyíltan kimondanék, hogy tudniillik azon kormány parasztmentői álarc alatt gonosz szándék ocsmány képét rejti. Egyébiránt semmi sem lehetne Erdély mostani alkotmányossága s magyar nemzetisége tekintetében veszélyesebb, mint még inkább felharagítani a parasztságot, melynek Erdélyben legnagyobb része oláh, a birtokosság ellen, melyben létezik ott a magyar nemzeti legfőbb elem és erő. Ezt bizonnyal senki sem hozza kétségbe, aki tudja, hogy az orosz a vele egy valláson levő oláhra minő hatalmas befolyást gyakorolhat s gyakorol is; és ki tudja, hogy a szomszéd Oláhország s Moldova mennyire számít Erdélyre már rég kifőzött s hihetőn nem sokára eszközlésbe veendő tervében, egy önálló oláh királyság felállítását illetőleg. Éltünk s kedveseink élte, vagyonunk s mindenünk forog tehát közvetlen veszélyben; s ha mi vonakodunk a magyarhoni legújabb engedményeket erdélyi parasztjainkra kiterjeszteni, ugyanazon, habár talán később, de hasonlóan bekövetkezhető veszélyek fenyegetnek, ha makacsságunk által az erdélyi kormánynak ürügyet adunk, vagy kényszerítjük arra, hogy ő szabadítsa fel parasztjainkat. Ennélfogva a legelvakultabb s egyszersmind bűnös makacsság lenne most még a régi rendszer vagy annak csak egy része megtarthatásán működni, vagy csak álmodni is.