Benkő Samu: Documenta neglegta : Az 1848. évi erdélyi forradalom forrásait publikáló román akadémiai kiadványból kihagyott iratok : 1848. március 4.-1848. június 26.(Budapest, 2008)
Levéltárak
Nagyszeben, 1848. április 10. - Mikó Imre levele feleségének; tájékoztatja a zalatnai eseményekről Hermannstadt 10/IV. 1848. Máriskóm, drága édes jó Angyalom! Utolsó kedves leveled aggodalmakra adott nékem okot, édes, lelkem örömének s aggodalmaimnak kútfeje! Az egyik azon engemet éltető kedves szemeidnek fájdalma, a másik pedig lelkünk kis leányunknak rosszul léte - az első gyanúba ejtett volt Tégedet előttem, hogy az én Márikócskám talán nem tartja meg hűségesen nékem adott szavát, és sokat érzékenykedik - és az okozza szemei fájdalmát -, de ezen gondolat csak önkéntelenül költ fel bennem, mert én azt hinni teljességgel nem akarom, s nem is hiszem, bízom én az én lelkem, édes, jó Márikóm ígéretébe és adott szavában. A másodikra nézve pedig a nyughatatlanít leginkább, hogy azt teszed utána, hogy ha ott lennék, talán nem rebegnél annyira... Ebből én azt magyaráztam magamnak, hogy talán valami igaz oknak kell lenni a rebegésre, s engemet kímélni akarva, nem írta azt meg nékem az én, engemet minden rossz érzéstől megóvni kívánó jó Angyalom. Szívszakadva várom tehát most kedves leveledet azon édes reményben, hogy abban e részben megnyugtatót lehetek szerencsés olvasni. Óh, én Istenem, engedd ezt, s légy velünk mindig a Te nagy kegyelmeddel. Csodálkozom, hogy a diétáról még semmi bizonyost nem tudhatunk, mert csakugyan a gubernátor felírásától fogva már érkezhetett volna válasz reá. Az este vettem tudósítást a zalatnai uradalmakból 51 , ahol eddig is mindig a legnyakasabb és nyughatatlanabb emberek voltak, hogy két oláh prókátor rendre járja ott a falukat és mindenütt népgyűléseket tartanak még eddig ugyan békés szelleműeket, az ispánokat is meghívták azokba, s mindenütt kész kérelmeket olvastak fel, melyeket, amint a prókátorok mondották, püspök Lemény is helyben hagyott. Az uniót kérik benne és az úrbéri viszonyok megszüntetését. Csakugyan addig, míg ezek a törvényhozás útján megtörténhetnének, az eddigi szolgálattételre készeknek nyilatkoztak, és ezen kérelmeket, akik tudnak írni, aláírják, az írástudatlanok pedig íratják, ha mind így menne, még megjárna, de ki tudja, mikor csak magok közt vannak, nem folynak-é egyebek is közöttük, az egyik 51 L. e kötetben az 56. sz. iratot.
