Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)
III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)
III. BRODARIC5 ISTVÁN BÚCSÚLEVELE ÉS EGYÉB FORRÁSOK ogo 1. E'gy humanista püspök levelezéséről Bár elvitathatatlan, hogy Brodarics István írói hírnevét elsősorban a mohácsi csatáról szóló, páratlan forrásértékű művének köszönheti (az igaz történeten kívül más történeti szöveget jelenlegi ismereteink szerint ugyanis nem írt), nem feledkezhetünk meg azonban nagy számban ránk maradt leveleiről, amelyek méltán emelik nagy humanista levélíróink sorába. A kérdés csak az, vajon Brodarics irodalmi tevékenysége részeként kell-e kezelnünk ezeket a leveleket, avagy másképp fogalmazva humanista levelekkel vagy inkább „csak” egy humanista leveleivel állunk-e szemben. A kérdésfeltevés jogosságát igazolni látszik, hogy a magyarországi humanista levelezési gyakorlat két évszázadát áttekintő alapvető kiadványban, a Magyar humanisták levelei című kötetben a szerkesztő (V. Kovács Sándor) önálló fejezetet szentel ugyan Brodaricsnak, hangsúlyozva ezzel a fontosságát, a kötet előszavában ugyanakkor megállapítja, hogy a hagyományos humanista levélírói gyakorlat kevéssé jellemző Brodarics stílusára. Ennek nyomán pedig a korábbi levelezési gyakorlathoz képest bizonyos törésről, fordulatról beszél Brodarics levelei kapcsán. A humanista főpap stílusának különbözőségét, lényegi szikárságát V. Kovács Sándor európai szinten a lutheri reformáció szellemi térhódításával magyarázta. Luther ugyanis az Asgtali beszélgetésekben (németül Tischreden) pálcát tört a cikornyás, retorikusán fecsegő humanista levél fölött, a puritán, a tényközlésre és az információ továbbítására szánt levelet állítva ideálul és ellenpéldaként. V. Kovács véleménye szerint ez a lutheri célszerűségi elv hatja át Brodarics leveleit is. Arra az óhatatlanul felmerülő kérdésre pedig, miként került Luther hatása alá egy magyarországi katolikus főpap, a választ Brodarics erősen protestáns színezetű kapcsolataiban vélte megtalálni. Egyrészt a fentiekben többször említett Nádasdy Tamásban, akit Brodarics egyik legfontosabb levelezőpartnerének tekint, és aki közismerten a magyarországi protestantizmus első támogatói közé tartozott; másrészt a krakkói humanista kör hatásában, amely erasmista központ volt, és amely a híres Rotterdami Erasmus (1466—1536) vallási toleranciája, racionalizmusa miatt egyfajta „előszobája” lett volna a protestantizmusnak. Habár a Brodarics leveleinek stílusát illető fenti megállapításokkal egyetérthetünk, az utóbbi területre vonatkozó indoklást cáfolnunk szükséges. Az Erasmus által befolyásolt, kvázi „protoprotestáns” krakkói központ hatását nyugodtan kizárhatjuk azzal, hogy példáRotterdami Erasmus műve a keresztény fejedelem neveléséről, részlet Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, Ant. 7980 (1516) 58 <%>
