Brodarics-emlékkönyv. Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után (Budapest, 2011)

III. Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény)

3. A levél latin szövege

quae ad patriae meae ruinam tenderent, velle esse participem, nihil penitus facturum, quod quocunque modo contra pátriám vei in eius oppressionem redundare posset. Quae facerem, ea non ob Maiestatem Vestram, cui tarnen libenter servirem, séd ob pátriám tantum facerem.

Volui propterea in omnibus, quae mihi viderentur vei facienda vei non facienda, liberum mihi esse iudicium. Cuius rei tarn Maiestates Vestrae, quam domini consiliarii et chirographum etiam Vestrae Maiestatis est mihi locupletissimo testimonio. Cupidissimus eram, ut Vestra Maiestas rex 1 lungariae fieret, sed ita, si id non vi et armis, sed populorum consensu ac voluntate fieret, non aliter. Neque unquam potui ullis amicorum hortatibus ab hac sententia deduci. Istae fuerunt meae semper ab initio protestationes, istae exceptiones, iste omnium mearum actionum et consiliorum scopus. Nihilque dubito, quin si consilia nostra et aliquorum ab initio valuissent, si in tempore ea, quae nobis ultro offerebantur, fuissent occupata, quin Vestra Maiestas sine ulla gutta sanguinis, sine ulla libertatis Hungáriáé laesione, volentibus et consentientibus omnibus voti compos fuisset facta. Sed quae mea culpa, Serenissime Princeps, si omnia ea, quae et debebant et facile poterant fieri, ommissa fuerunt.

Si arcem Budensem, Strigoniensem, Visegradensem cum regni corona, Albam, Iaurinum, postremo illa etiam, quae nobis in manibus erant, Tatam et Cornaron tarn facile amisimus, si quod tunc sine ullo sanguine adipisci poteramus, nunc per mille mortes, per tantam Christiani sanguinis, quod et litterae Vestrae Maiestatis ad regnicolas Hungáriáé proximo datae manifeste declarant,1 effusionem, per tantam huius miserae patriae destructionem et eius libertatis oppressionem quaerendum restaf.

Equidem, dum tempus erat, fui diligentissimus in hoc genere Vestrae Maiestatis servitor, ne minimo quidem obolo a Vestra Maiestate vel a sua inclita sorore usque ad hane horam accepto. Sed ubi vidi rem ad caedem et sanguinem, ad patriae meae ruinam et oppressionem tendere, vela contraxi, et non solum ab omnibus consiliis immunis esse volui, sed etiam procul ab eo loco, ubi falia tractarentur, praesertim postquam cognovi contractus illos, qui inter Hungáriám et Austriam olim facti fuerunt adhuc in divis Maximiliano imperatore6 et Philippo rege fclicis recordationis, exspirasse.8

5. Jelenleg sajnos pontosan nem tudjuk, Ferdinand melyik leveléről (proklamációjáról) van szó, 1526 szép

temberétől ugyanis főként testv ére, Habsburg Mária révén állandó kapcsolatban és levelezésben állt az őr támogató és uralkodónak hívó magyar rendekkel. Yö. JASZAY Pál: I magyar nemmel napjai a Mohácsi vés^

után. I. Pest, 1846.

6. 1. Miksa német-római császár (1493-1519).

7. Szép Pulöp (1478-1506), 1. Miksa császár fia, 1. l'erdinánd magyar király és Y. Károly császár édesapja.

8. Brodarics minden bizonnyal az 1491. november 7-én, II. I László magyar—cseh királv és Miksa német király közti háborút lezáró pozsonyi békeszerződésre céloz, amelyet Ulászló és III. brigyes német-római császár (1440 1493) köröttek, lennek értelmében Magyarország Ulászló birtokában maradt, ám a felek megállapodtak abban, hogy amennyiben Ulászló fiú örökös nélkül halna meg, a magyar és a cseh trón a német királv Miksára vagy törvényes örököseire száll (lásd újabban NKUMANN Tibor: Békekötés Pozsonyban

országgyűlés Budán. A Jagelló—I labsburg kapcsolatok egy fejezete 11490—1492|. In\S%a%iulok 144. |2010| 2. sz. 335—372.). A szerződés II. bajos megszületésével valójában érvényét vesztette, így l'erdinánd főher cég trónöröklési jogát elsősorban a már említett 1515. évi újabb I labsburg Jagellé) egyezményre alapozta.

><K><